fátyol [1250 k.] Olasz, közelebbről északolasz jövevényszó, vö. olasz nyelvjárási faciňla, faciňl, olasz fazzuolo: ’gyapjú- vagy selyemkendő; palást’. Az olasz szó forrása a késői latin faciolum ’kis kendő’, ami a latin facies ’arc’ származéka. Az olasz č > magyar ty hangváltozás szokatlan.
fagy [1405 k.] Ősi, finnugor kori szó, vö. vogul p#l- ’megfagy’, osztják poj ’vastag jégréteg’, p%jät- ’fagy, megfagy’,
mordvin palo- ’ég; fázik, megfagy’, finn pala- ’ég, lángol’, palale- ’fázik, fagy’, lapp buolle- ’ég’, buolâš ’fagy’. A
finnugor *pala ’fagy, megfagy’ igenévszó lehetett. A szó belseji finnugor *l > magyar gy hangváltozás szabályos, vö.
meggy. A rokon nyelvi megfelelők ellentétes ’ég; fagy’ jelentései azzal magyarázhatók, hogy a nagyon hideg és a nagyon forró hasonló fiziológiai érzetet kelt. Szavunk máig megőrizte igenévszói jellegét. Származékai fagyás [1560 k.], fagyaszt [1786], fagyos [1517 tn. (?), 1560 k.], fagyoskodik [1577].
fal2 [1372 u.] ’függőleges síkú épületelem’ Ősi, finnugor kori szó, vö. osztják p%l ’halfogó rekeszték’, finn pato ’gát’, lapp buođđo ’gát, töltés; halfogó rekeszték’. A szó a finnugor alapnyelvben *pa ’ugyanaz’ alakban élhetett. A finnugor szó belseji * hang folytatása a magyarban l, vö. alszik, nyél. A rokon nyelvi adatok szerint a szó eredeti jelentése ’halfogásra alkalmas eszköz’ lehetett, ez a jelentés azonban a magyarban elavult. A ’vesszőfonadékból készült halfogó rekeszték’ jelentésből hasonlóságon alapuló névátvitellel jött létre a ’<kezdetben vesszőfonatból, majd erősebb anyagokból készült > függőleges térhatároló építmény’ jelentés. Hasonló jelentésváltozás követhető nyomon a németben is, vö. német winden ’fon’ > Wand ’fal’. Származékok: falas [1416 u.], falaz [1587]. A falaz származék ’bűnténynél segédkezik, cinkos módon segít valakinek’ jelentése az argóban alakult ki. Hasonló, átvitt értelmű jelentése alakult ki a címszónak a falhoz állít ’sarokba szorít’ és a falból dolgozik ’látszatmunkát végez’ szószerkezetekben.
fiók [1522 tn., 1602] Származékszó, alapszava a fiú fi alakváltozata, -ók végződése kicsinyítő képzőbokor, alaktani
felépítésére vö. csimbók. A ’fiú; valamely állat kicsinye, madárfióka’ jelentések az alapszóból levezethetők. A mai
köznyelvi jelentések mint ’rekesz; nagyobb intézmény kihelyezett részlege’ jelentések tárgyi hasonlóságon alapuló
névátvitellel jöttek létre. Származéka a fiókos [1654]. A horvát-szerb fioka, a szlovák régi nyelvi, nyelvjárási fiok ’fiók’ a magyar szó átvételei.
