Korrigálom magam:

Zaicz 2006:

pulya [1525 k.] ’gyermek’ Bizonytalan eredetű, talán román jövevényszó magyar nyelvi képzéssel, vö. román pui ’csirke; állat kicsinye, fióka; sarj, hajtás; kisgyerek’. A román szó a népi latin *pulleus, *pullius ’kölyök, csikó’ főnévre vezethető vissza, ami a latin pullus ’állat kicsinye; csirke; csikó’ folytatása. A szó eredeti hangalakja *pul’ lehetett. A szóvégi a vagy kicsinyítő képző vagy pedig megszilárdult birtokos személyjel. A képzőre vö. anya és apa szavainkat. A pulya elsőként a melléknévi ’kicsiny, apró’ jelentésben adatolható, mely névátvitellel alakulhatott ki az eredeti ’gyermek’ jelentésből. A pulya főnévi ’gyermek’ jelentése [1565] elsősorban nyelvjárásainkban használatos, de a köznyelv is ismeri.

pulyka [1589–1591] Származékszó, a hangutánzó eredetű puly állathívogató szó [1817] -ka kicsinyítő képzős alakja.

A pulyka házi tenyésztése Közép-Amerikából terjedt át Európába a 16. század első felében.

Ez is ősmagyar állat ugye?