pajta [1363 tn., 1550] Déli szláv jövevényszó, vö. bolgár [pojata], [pajata] ’juhakol, akol, karám’, horvátszerb pojata ’házikó, kerti házikó; istálló, szénapajta, csűr’, szlovén pojata ’szín, kunyhó, barakk; csűr; istálló’. A szláv
szavak ismeretlen eredetűek. A magyarban a második nyílt szótag magánhangzója kiesett, így jött létre a pajta hangalak. A szlovák nyelvjárási pajta ’csűr’ és a kárpátukrán  átvételei.á [pajta] ’ugyanaz; dohánylevélszárító helyiség’ a magyar szó

pajtás [1552] Oszmán-török jövevényszó, vö. oszmán-török paydaş ’az, aki társ valamiben, részes’. Az oszmán-török
főnév az oszmán pay ’rész, részvétel’ szóra megy vissza. A pajti [1797] származék szórövidüléssel keletkezett a játszi -ikicsinyítő képzővel.