Érdekes adalékok a bajorok nem germán eredetéről és Nagy Károly származásáról:
1."Pipin házassága Magyarországi Bertával. – Martell Károly halála után Pipin követi apját a trónon, s először a lotharingiai nemzetségből származó Blanchefleurt veszi feleségül, aki azonban hamarosan meghal. Az udvar nagyjai a magyar király leányát javasolják új hitvesként Pipinnek, aki nagyszámú küldöttséget meneszt Florus királyhoz és Blanchefleur királynéhoz Esztergomba, hogy megkérje leányukat, Bertát a frank király számára.
"Forrás 1: ELTE Eötvös József Collegium2016
http://honlap.eotvos.elte.hu/wp-content/uploads/2016/02/Nagylabu_Berta.pdf
2."Magyarországi Berta Kis Pipinhez ment feleségül. Egyik gyermeke Nagy Károly. Berta a pártus Arsakida dinasztiából származott. Nagy Károly történetírója, Eginhard inkább mellőzte a császár gyermekkorának leírását, mert megalázónak tartotta volna leírni, hogy anyja, a Nagylábú Berta avar volt (az Arsacida-dinasztia tagja, ő adta gyermekének a Karulu/Karvaly nevet)."
"Nagy Károly történetírója Eginhard inkább mellőzte a császár gyermekkorának leírását, mert megalázónak tartotta volna leírni, hogy anyja, a Nagylábú Berta avar volt (az Arsacida-dinasztia tagja, # adta gyermekének a Karulu/Karvaly nevet)."Forrás 2: dr. Somos Zsuzsanna
Karolu Címerállata a Sas (karvaly) keleti eredetű totemállat - Nagy Károlytól vették át germán területeken, de már a rómaiak is keletről hozták:(Elegabalnak is a sas volt a szent madara), másrészt mint napistenség a görög Héliosszal is volt azonossága.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Elagabal
Nagy Károly neve eredeti forrásokban:
Decimus Magnus Ausonius, Jacobus Tollius, Joan Blaeu - 1671: Corollu
Leges Longobardorum seu Capitulare divi Caroli magni imp - 1512: Carolu
https://hu.wikipedia.org/wiki/I._K%C3%A1roly_frank_cs%C3%A1sz%C3%A1r
Nagy Károly anyanyelve még ma is viták tárgyát képezi. A frankok germán nyelvét beszélte, amit ófranknak is nevezhetnénk. A nyelvészek nem értenek egyet ennek a nyelvnek pontos mibenlétéről. Egyesek odáig mennek hogy Károly nem beszélhette az ófrankot, mivel 742/747-es születésére ez a nyelv már kihalt.
Mit ír a bajorok eredetéről a wikipédia:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Boiok
A boiok vagy bójok ókori kelta törzs volt, amelynek fő területe előbb Észak-Itáliában, majd a mai Magyarország és Szlovákia területén volt, ahol jelentős hatalommal bírtak.
"Valószínűleg Közép-Európa északabbi területeire is kiterjesztették hatalmukat, mivel egyes ókori források a mai Csehország és Dél-Németország területén is említik a boiok jelenlétét. Feltehetően az ő nevükből származik Csehország latin neve, a Bohemia (germán Bojhaemi).[2] Egyes elméletek a bajorok (latin baioarii) és Bajorország nevét is a boi népnévből eredeztetik."
Érdekes adalékok a boi-ok történelméről:
Cseh állam és királyság kialakulása
http://tortenelem-hu.hupont.hu/38/cseh-allam-kiralysag-kialakulasa
Legelején le kell szögezni, hogy nemzet és nemzet felet uralkodó dinasztia nem minden esetben megegyező etnikumú. Ilyen például Magyarország történelmében a Habsburg dinasztia. Így van ez a cseheknél is, akik születésüket a szláv poláni(lengyel) Przemysl- dinasztiaalapításhoz kötik. De ez legyen a cseh és lengyel történészek problémája. A mai csehek annyira nem szlávok, hogy e kérdéskörre nem is térünk ki. A (szláv)cseh szó helyett Boiémia, Bohémia szavakat használja a korai történelemírás. (A jelenlegi szláv entitás legelső megkérdőjelezője Szemerényi Oszvald volt, aki egy Balti-szláv elmélettel állt elő 1944-ben.) A csehek történelmét két szálon vizsgáljuk meg. Egyik szál a csehek történelme szerinti uralkodó Przemysl-dinasztia, melyet neveznek cseh Árpádházi-dinasztiának is. E dinasztia alapításához kapcsolják jelenleg a cseh nemzet születését, évszám szerint 884. évet. Másik szál, a mai Csehország földrajzi területére betelepült korai törzsek az őslakosokkal való asszimilálódása során történő etnikum kialakulása.
Cseh etnikum kialakulása
A mai Csehország területét „honfoglaló” törzsek, i.u. I. században a boik (bojok), a V-VI. században a morlják vagy morvák és germán népek lakták be évszázados eltérésekkel. A terület őslakosai a szarmaták saaravar (szavar, szabir) törzsének leszármazottjai, a fehér avar nemzetségek és yazigok. Boi-któl származik a Boiémia (Bohémia=Csehország) és a Bajorország név, és nemzet. - Ezt a történelmi tényt a mai történelemtudomány is elfogadja. Az alábbiak ismeretében bárki felteheti majd a kérdést: hogy lehet a kelta (görög) bolyból szláv cseh, és germán bajor? Főleg akkor releváns a kérdésfeltevés, hogy a nemzetközi genomvizsgálatok eredményei szerint, a jelen Csehország lakosainak kb 20%-a magyar géneket is hordoz, - ez a modernkori ismereti információ is elhallgatva!
- Kik a boi-ok (bolyok)? A boi-ok az Égei tengeren található görög szigetről, Euboita-szigetéről vándoroltak északnak még időszámítás előtti időkben. Időszámítás előtt 275-ben vissza akartak ők térni a görög félszigetre de az athéni és római seregektől Delpoinál végzetes vereséget szenvedtek. Ők voltak az állítólagos nyugatról keletre vándorló kelták egyik törzse a történészek utópisztikus elmélete szerint. A boióta szó párja euboióta, jelentései rendetlenség és rend. Ehhez az euboióta-boióta ógörög szópárhoz a latin „face et no face”-t (jog és jogtalanság) lehetne társítani. E rend és rendetlenség Szophoklész(i.e.497-i.e.405) drámáiban tetten érhető. Az ógörög boiótákat (rövidített néven boi-ok) i.e 275 után, a történelmi krónikák a Dráva-Száva vidékén élő scordiscusokként említik. A magyar Baranya-megyei Boly település név rájuk utal és talán a Baja városnév is. A nyugat Kárpát-medencei őslakos szarmata (saar)avarok szavar, szabir családokkal asszimilálódva alakult ki Boiavari, Bavaria névhasználat. E névből és néptől eredeztetik majd az osztrák(keleti trák) és ausztria szavakat is.
Nem tudni pontosan, de itt „Pannóniában” vélhetően kettészakadt a boióta-k. Egyik fele (nem elismerten a szlovének ősei) helyben maradt, másik fele tovább vándorolt északnak a Cseh-medencébe. Erre a későbbi történelmi eseményekből lehet következtetni: mint pl I. Ottó cseh király igényt tartott a mai Szlovénia-i területre, illetve ez a csehszlovák igény a történelmi Magyarország kárára Trianonban ismét felvetődött. Valamint a Habsburgok saját (törzsi-területükre) tartományukként tekintettek a korabeli Vend, majd Karintia néven említett mai szlovén területre, és a Csehország-i Morva vidékre is.
Róma i.u.7. év utáni Kárpát-medencei terjeszkedésével a („kelta”) boi-ok apránként szorultak északnak, a Duna vonalán a Kisalföldre illetve a Bécsi-medencébe. Róma Dunántúl-i hadjáratai után, a krónikák e területet a boi-ok kihalt pusztájaként említik. A boi és saar-avar törzsek Róma fennhatósága elől menekülve kerültek a Duna északi oldalára és jutottak el az Elba felsőfolyásig. Itt megtelepedő germán svéb(d) (sváb) törzsekkel szövetkezve Róma ellenségeként háborúban éltek Róma bukásig. Boi-k, az északról érkező újabb germán törzsekkel néha szövetségben éltek, néha ellenségként tekintettek egymásra. Tény azonban, hogy a magyar történelemből is ismert (angolszász-dán) longobárdokat nagy nehézségek árán tudták csak kiverni, akik a cseh-medencéből kivonulva 500. év környékén a Dunántúlt szállták meg. A longobárdok helyére a Balkánról áttelepülő morvák, azaz az amorita morlják nemzetség költözött. Idővel más germán családok betelepüléstől ismét megerősödvén kiterjesztették területüket a Rajna, a Duna, az Elba (a mai Csehország) folyók felső folyásán, majd később a mai németországi Saar-vidékre is. (B)Avariaban 780-ban kitört belháború után, másodlagos(dux) frank-hűbéri hercegségek sorát hozták létre, a 800-s években. Felvették a római keresztény liturgiát és a mai földrajzi Csehország, azaz dux Bohémia a Frank(furti) birodalom ütköző területeként jött létre. Ezt a folyamatot írja le a Annalium Boiorum azaz a Bajorok krónikája. Ebben van lejegyezve, „Ludovicus Rex Germaniae …decretum Ugros eliminandos esse”, - „Germánia királya Lajos” „..elrendeljük, a magyarok kiirtassanak”! E dekrétum végkifejlete Árpád-királyunk dicsőséges győzelme a germánok felett 907 július 4-én bekövetkezett Pozsonyi csata.
- Kik a morlja-morva-k? A történelemtanítók szerint ők is „szlávok”, akik szintén a VI. században telepedtek meg a Cseh-Morva medencében a germán longobárdok kiverése után. Történetük levezetése szinte megegyezik a boi-okéval. És nekik is szép nagy Morva-birodalmuk van, mely mellett az írott történelem lapjain eltörpül a boi-k Bavariája. Volt alsó Morvaország (ma Bosznia-hercegovina) és felső Morvaország (ma a Cseh-morva medence) és „Pannónia” e két terület közé ékelődött. A szláv morvák kezdetleges vezetőjüket azonban tudun-nak nevezték, eltérően a cseh-szláv és lengyel-szláv kenéz, illetve hun-magyar harka tisztségnév helyett.
/ Tudun: „Fac tudun” (vezetői-jog) magyar népi nyelvben pejoratív latin megfelelője „totum faktum” vagy „todunfac” „todít”. A szó értelmezése egy olyan személy végleges döntése „dolgokban” (rzecz), aki együgyű tódító (illetve lódítva) ítéletet hoz. - Vélhetően innen származik a „tót” elnevezés, aki mindenhez értő és mindent megcsináló „kontár”./
A morvák történelmében hivatkoznak Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár morvákról szóló feljegyzésére is. Hogy Konstantin konkrétan a morvákat vagy morlja-kat érti-e alatt nem tudni. Földrajzi behatárolása szerint a Szerémségre és a scordiszkuszokra lehet következtetni. A morva(i), marót(i) boi vagy saaravar törzsi családok neveit nem helyén való egy kategóriába sorolni a morlják-morvával. A kettős balkáni Morava és csehországi Morvaföldrajzi, illetve a magyar Maros(i), Moldva(i) földrajzi elnevezések a szarmata törzsi családi nevek, melyek szolgálhatnak az „etnicitás” (közös származástudat) átfedésre. E formában a nagy Morva-birodalmak léte sem földrajzilag, sem történelmi elfogadottsága nem bizonyított a történelemtudomány számára. - Egyedül talán a szlovákok a kivétel, önös történelmi érdekből. Valami bűzlik nagy Morávia körül, de valami csak volt.
Először a Fuldai évkönyv említi a morva követeket (legationes Marvanorum) a 822-s frankfurti birodalmi gyűlésen. Ezt a Morva államot - krónika szerint 867-ben Szvatopluk idején - a magyarok eltörlik. Ez a dátum nekünk „ 896-ban honfoglaló magyaroknak” meglepő, mert ehhez kötődik Árpád fejedelem Szavtoplukos legendája. A „magyarok honfoglalása” történelmi hazugság évszámban már itt is tetten érhető.
De kezdjük az elején. Bizánc, 275-ben KisÁzsiából (ma Törökország) a Balkánra betelepített öt amorita törzs egyike a morlják. A rájuk utaló régészeti leletek helyszínei Zalavár, Mocsárvár, Merseburg.
Fontos: Elkerülve az entitászavart a morlják nem tévesztendő össze a savar vagy boiavar Morva, Marót nemzetség névvel! A mai Csehország területén élő egymillió lélekszámú morva etnikum geopolitikai státuszkója megegyezik a Román Erdély-i székelyekével, vagy a Moldova-i csángókéval.
Morljákok jelentéktelen kis népcsoport, amely meghúzva magát más népek közt, túléli az évszázadok vérzivatarait. Kereskedésből tartják fent magukat. A Hun-korszak, Attila király halál után a hunok nagy örökösödési háborúja alatt a boi-k nyomdokain és útvonalán a VI-VII. században megjelenek a Cseh-morva medencében. Az ezt követő században, 780-ra kitört a nagy boi-sváb háború Baváriában. A szász és a sváb törzsek fellázadtak! Elegük lett a felettük uralkodó, a bor és mámor istenének, Dionüszosznak hódoló boi hercegekből, akik vagyonukat adták oda a Samo dinasztia leszármazottjainak, a morlják kereskedőknek. Ez a sváb-szász felkelés a felső-dunai törzsszövetség, Bavária széteséséhez vezetett, ma sváb, bajor, cseh-morva, és osztrák részekre. A kirobbant konfliktusban a (saar)avarok részvételével a morlják a háborúzó felek közé kerültek. Ekkora a Kárpát-medence (szűkebb értelemben a Dunántúl) uralkodó fejedelmi rétege is elzüllőt, legyengült. Gyakorlatilag a védtelenné vált Dunántúlt is az ide betörő rabló hadjáratokban kifosztották. Az úgynevezett „avarkincsek” más történelmi értelmezések szerint a „szászok kincse” ekkor került a frank(furt)ok kezére, többek közt a magyar Szent Korona is. Ezzel a koronával koronázták 800-ban királlyá Frank(furti) Károlyt. Így viselhette a frank(furti) nagy Károly a magyar Szent koronát. Ez ismert, de nem legalizált történelmi tény.
A morlják „tudunja” ekkor Mojmir, - nevének jelentése „ ez az én békém” - védelemért a frankokhoz fordult. A népi legenda szerint - nem bizonyítottan - a morljákhoz „ismeretlen úton” kerülő „avar kincsekkel”, köztük a Szent korona átadásával vette meg a morva-morlja „tudun” a frankok védelmét. Így a morva-morlja fejedelemség a frank birodalom védelme alá került, és „tudunja” megkapta frank zsoldosok mellé a Morávia őrgrófja titulust. Ahogy a mondás tartja a nagy „avar háborúban” a morlják lettek a nevető harmadik - legalább is azt hitték 50-60 évig. De ez már a Habsburg dinasztia nyitánya a francia Ile de franc és Habisburg várával együtt, mely talán megél majd egy fejezetett, az avarokkal együtt.
Bavar-avar antagonizmus
A Kárpát-medencei „avar” entitás olyan, mint a szláv, van is, meg nincs is. A köztudatunkban élő „avarral” az a baj hogy török, bolgár, de magyar, azaz inkább hun. Tehát olyan hogy avar nincs de olyan van hogy bavar. A BAvar nem más, mint Attila a hun király birodalmának „germán hagyatéka”. Kép: Ausztria, Tulln. A hun Attila és Krimhilda házasága szoborcsoport.
- Boi+saar-avar, szavar, szabir= Bavaria, latin írásmódban „Baiovarii”. Ma alsó és felső ausztriai tartományok.
- Boi+svéb(sváb)= Bajor (francia pejoratív nyelvben BoS-ország), 555-től 1918-ig hercegségi tartományok szövetsége (Sváb-bajor medence földrajzi terület)
- Bavariai+morlja=bohémia 884-1026-ig. (Cseh-morva medence földrajzi terület)
- Bohémia + (poláni-lengyel)Przemysl = 1026-tól cseh. A cseh történészek szerint 884-től (Ludmilla és Borivoj házzasága)
- A boi = ókori görög törzs.
- A svéb- sváb = ókori skandináv törzs
- A saar-avar szavar szabir, = ókori Kárpát-medencei „fehér-magyar” szarmata törzs.
- A morlják = ókori amorita zsidó-család nemzetsége.
Wikipédia ezt írja róluk:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Boiok
Boiok a Kárpát-medencében
A Balaton környékén, a Kisalföld területén és a mai Nyugat-Szlovákia területén szintén éltek boiok. Kisebb csoportjaik feltehetően már a szintén kelta szkordiszkuszok i. e. 279-es balkáni hadjárata időszakában felbukkantak a Kárpát-medencében. Tömegesen azonban csak a rómaiaktól elszenvedett katasztrofális vereségük után vándoroltak be Észak-Itália területéről. Sztrabón, a római kori görög földrajzi író történetüket a következőképpen foglalta össze: a boiok Galliából Itáliába özönlöttek, ahonnan i. e. 191-ben elűzték őket, és a Duna vidékén leltek menedékre.
Itt lassanként ismét erős néppé váltak. Az i. e. 1. században központjuk a mai Pozsony és Dévény volt, ezt pénzverésük is valószínűsíti. Az észak-dunántúli, valamint a mai nyugat-szlovákiai terület törzseit (azalok, eraviszkuszok, ózok, kotinuszok, anartok) egységes uralom alatti szövetségbe szervezték.[1] Poszeidónioszt idézve Sztrabón szerint a boiok i. e. 114-ben a germán kimberek támadását sikeresen visszaverték. Legnagyobb hatalmuk az i. e. 2. századra tehető, ami az Észak-Dunántúl, Észak-Magyarország és Dél-Szlovákia területén élő népek laza egyesülését jelentette boi fennhatóság alatt.
Valószínűleg Közép-Európa északabbi területeire is kiterjesztették hatalmukat, mivel egyes ókori források a mai Csehország és Dél-Németország területén is említik a boiok jelenlétét. Feltehetően az ő nevükből származik Csehország latin neve, a Bohemia (germán Bojhaemi).[2] Egyes elméletek a bajorok (latin baioarii) és Bajorország nevét is a boi népnévből eredeztetik.[3]
Az i. e. 88 után megerősödő dák királyság azonban Burebista király vezetésével súlyos csapásokat mért a keltákra. Először a szkordiszkuszokat győzték le, majd i. e. 50 körül a Patissos (Tisza) folyó mellett lefolyt véres ütközetben a Kritasiros vezette boiokat és tauriszkuszokat is. Sztrabón szerint a boiok annyira kipusztultak, hogy területük a Deserta Boiorum, azaz a „Boiok pusztasága” nevét kapta. A Boiok pusztasága (Boiorum deʃerta Noricum provincia és Pannonia Superiuor területére esett a Rábától nyugatra az Ennsig terjedt. A boiok később a Fertő tó körüli területen laktak még a római korban is. Törzsi területükön, Északnyugat-Magyarországon éltek, majd a római korban asszimilálódtak.[4]
Amikor a rómaiak elfoglalták a Dunántúlt (i. sz. 46–50), a boiokat, akiket Róma hajdan félelmetes népként ismert, külön már nem említették meg a legyőzött törzsek között. A pannoniai közigazgatási rendszerben azonban a civitates duae Boiorum et Azaliorum („a boiok és azalok két városi kerülete”) külön területi egység volt. Ptolemaiosz Klaudiosz, az i. sz. 2. századi földrajztudós Felső-Pannonia nyugati határán szintén ismer még boiokat és velük együtt említi az azalokat is, akik még római feliratokon is szerepelnek.
