Lehetséges, de akkor a szláv Zsupán szóalakkal kevéssé lehetne összekötni.

 

SU + PÁN

ÜS + BÁN = OSTORRAL BÁNÓ (v-b-p hangmegfelelés penderít - bánt - bont - von - ont) aki bánt, aki bajlódik és bajt okoz.

 

BÁNT:

 Gyöke az önálló ige bán, melyből t képzővel lett bán-t, mint: vál-t, buj-t, kel-t, sér-t, vesz-t vagy elavult gyökökből: szám-t, rom-t, bom-t, stb.

 

Tehát leválást, leválasztást, leválasztódást jelent, ami nem minden esetben negatív értelmű - pl. bajlódik - átvitt értelemben evvé és avvá válást - tanítvány.

Bajlódik: Legközelebbi rokona azon vaj, melyből vajudik szó lett, ez hangutánzó szó, ahogyan ki vívja (víjogja) magát az új élet. elválaszt vá-el (= vá azaz valamivé lesz)

VÁL - VÁS - VÁJ - VÉS - ESIK

 

Képző formában is megmaradt ez a szavunk:

 

-vány, -vény, -evény (főnévképző) = Az, aki vagy ami végzi az említett cselekvést. utalvány, növény, szökevény.

 

SUPÁN, vagy USPÁN tehát az, aki suhogtatva ostorozva űzi a vadat, a jószágot, vagy a népet - egyszóval aki űzdögéli / ösztökéli!

(Ösztöke: Széles ért. hegyes bot, vagy karóféle eszköz, szurásra, szurkálásra való, honnan ösztökélni am. szurkálva menésre, mozgásra, cselekvésre nógatni, ingerelni.)

 

 

A BÁN - BÁNÓ értelmezés a helyén van szerintem is: BÁN - bont - bomlaszt - penderít - pöndörödik

 

---------

 

Az én megoldásom az ostor szóval is összefügg: US-INT = SU-HINT = SUPÁL

 

OSTOR...  melynek fő rendeltetése a barmokat hajtani, menésre nógatni, biztatni, illetőleg ütni. (supál szóval azonos jelentés)

 

Tudnivaló, hogy mennyiben a sietést jelentő os gyök a menőnek suhogását utánozza, az ostor is végelemzésben, a hangutánzók közé sorozható, mi az ostor egyik nemében, melyet suhogó-nak neveznek, elvitázhatlanul világos. Az ostor tájdivatosan, nevezetesen túl a Dunán ustor, valamint oson, osont, osdi, tájdivatosan: uson, usont v. usint, usdi.

https://www.arcanum.hu/en/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-szotara-czuczorfogarasi-55BEC/o-68D75/ostor-6924D/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0xFWF9MZXhpa29ub2tfNTVCRUMiXX0sICJxdWVyeSI6ICJvc3RvciJ9

 

Mit lehet csinálni az ostorral? ŰZ - ni, hajtani - Láthatjuk az s-z hang váltást.

 

űz – ‘kerget, üldöz’; siettet, hajszol’; ‘rendszeresen, foglalkozásszerűen folytat ‹tevékenységet›: ipart űz, sportot űz. Ismeretlen eredetű szó. A fenti harmadik jelentés a német treiben (‘űz, hajt, gyakorol’) hatását is tükrözheti. Lásd még száműz, üzekedik, üzem, üzér, üzlet.

https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-etimologiai-szotar-F14D3/u-u-F435A/uz-F4380/

 

 

Eredet [űz < ómagyar: űz < ősmagyar: ozin (űz, ver) < dravida: óssu (űz, vadászik) < ussu (dob)] ASSZUR - ASSZÍR szavakban!!! Nimród a nagy vadász stb!!!

https://wikiszotar.hu/ertelmezo-szotar/%C5%B0z

 

Az őseink űztek, hajtottak vadat, lábasjószágokat és népeket is.

 

üzekedik – ‘‹állat› párosodik’. Az űz ige származéka visszaható, voltaképp kölcsönösséget kifejező -kedik képzőegyüttessel (mint huzakodik, verekedik) annak alapján, hogy a párzó állatok az aktus előtt gyakran kergetőznek, a hím űzi a nőstényt

 

BÁN - bánni - bajlódni

 

Eredet [bán < ómagyar: bán < ősmagyar: bán (bajnak tart) < dravida: paní (bán, nyugtalankodik) < bannu, pannu (okoz, csinál)]

 

penderedik – ‘csavarodik’; ‘frissen perdül, fordul’. Származékok, illetve kapcsolt szavak: penderít, penderül. Valószínűleg hangutánzó, hangfestő szavak a forgó, guruló mozgás érzékeltetésére; a pödör rokonai, mint a pöndörödik, pöndörül alakváltozatok sejtetik.

 

https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-etimologiai-szotar-F14D3/p-F3534/penderedik-F3697/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0xFWF9MZXhpa29ub2tfRjE0RDMiXX0sICJxdWVyeSI6ICJwZW5kZXJcdTAwZWR0In0

 

 

PĚDĚR, Zártabb hangon; pödör. Ezen igék, peder, sodor, teker, csavar, alapfogalomban megegyeznek, mert mindnyájan az egyenes vagy igenyes testet rendes alakjából, vagy irányvonalából kierőszakolják, s más alakot, vagy irányt adnak neki; de különböznek abban, hogy a pedrés ujjakkal, a sodrás tenyerek vagy más lapos testek gyűrűsitése által, a tekerés, csavarás, marokkal, szorított kézzel, v. géppel történik; továbbá a pedrés az illető testet fodrossá, bodrossá, kondorrá vagy fonalszerüvé, a sodrás hengerdeddé, a csavarás görbévé, félszakossá, oldalszakossá, a tekerés körössé, kerekdeddé, vagy gomolyúvá alakítja. Közelebbi rokonai: beder, fodor. Egyébiránt minthogy pedrés által az illető test rendesen oly alakot ölt, melyet pergé-nek nevezünk: nem valószinütlen hogy gyöke lehet azon pěr is, melyből pěrěg, pěrdül, pěrget, pěrěszlěn, pěrge származnak, s melyhez rokon a fěr, fěrěg, fěrget, fěrgetyü, stb. E szerint átvetett hangokkal eredetileg perd, pered volna, s alakjára rokon a hord, kérd igékhez. Székelyesen: běděr, běděrědik, oly módosítással, mint fěrěg, běrěg. Nyomatékosan: n közbeszúrattal pěnděr, honnan: pěnděrědik, pěnděrít, az értelem némi árnyalatával is; l. ezeket.

 

ÖSZTÖKE, (üz-dög-e, azaz üzdögő, tájejtéssel: üsztöke) fn. tt. ösztöké-t. Széles ért. hegyes bot, vagy karóféle eszköz, szurásra, szurkálásra való, honnan ösztökélni am. szurkálva menésre, mozgásra, cselekvésre nógatni, ingerelni. Szorosb ért. szántók eszköze, kajla nyelü bot, végén hegyes vassal, melylyel a szántó a csoroszla és szántóvas elől a gazt elpiszkálja, és a kormánydeszkához tapadt földet letisztítja, s néha-néha a lassu ökröt is böködi. Átv. ért. erősebbnemü inger, erőszak, mely cselekvésre űz, hajt, honnan a közmondás: Veszedelmes az ösztöke ellen rugoldozni. E szóban két alapfogalmat találunk, egyik az üzés, nógatás, sürgetés, másik az illető eszköznek szuró bökő alakja, tulajdonsága. Az elsőre nézve megegyeznek vele az ösztön, ösztönöz, s hangváltoztatva az üszkötöl, és közös gyökük az erősen nógató, űz, melyből lett üzdög, üzdögel; űzdögő, üzdöge, üsztöke, ösztöke, azaz: űzésre való hegyes eszköz vagyis bot; az üszkötöl átvetett szó az üsztököl, üzdögöl eredetiből. Tájdivatosan: eszteke is (Szabó Dávid). A hegyesség fogalmára nézve rokon hozzá: ösztörü, az Örségben: ösztölü, néhutt: eszteró, eszterú, mely hegyes karókkal, illetőleg fa vagy más szegekkel ellátott különféle készületeket jelent. Idegen nyelvekben rokonok hozzá a szanszkrit stak (stecken, stoszen), a német stechen, Stachel, stecken stb.

 

https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-szotara-czuczorfogarasi-55BEC/o-6945D/osztoke-69768/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0xFWF9MZXhpa29ub2tfNTVCRUMiXX0sICJxdWVyeSI6ICJcdTAwZjZzenRcdTAwZjZrZSJ9

 

BÁNT:

 

Gyöke az önálló ige bán, melyből t képzővel lett bán-t, mint: vál-t, buj-t, kel-t, sér-t, vesz-t vagy elavult gyökökből: szám-t, rom-t, bom-t, stb.

 

https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-szotara-czuczorfogarasi-55BEC/b-57DFC/bant-580FC/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0xFWF9MZXhpa29ub2tfNTVCRUMiXX0sICJxdWVyeSI6ICJiXHUwMGUxbnQifQ

 

 

VÁS - VÁJ -VÉS

 

VÉS – ‘szilárd anyagba szerszámmal lyukat, vájatot mélyít’: falat vés; ‘vésővel kialakít’: kőbe vésett fájdalom; ‘‹emlékezetbe› rögzít’: eszébe vés, elméjébe vés. Származékai: véső, véset, vésődik. Ősi örökség a finnugor korból: osztják vas- (‘hasít’), zürjén vezs(ini) (‘levág’), finn veistää, észt vestma (‘farag’).

 

 

 

 

ESIK - Ősi örökség a finnugor korból: vogul esz- (‘‹madár› leereszkedik’), zürjén usní, votják us (‘esik’). Lásd még ejt, esd, esély, eskór, esküszik, eső, est, estély.

 

EJT – ‘esni enged’; ‘harcban leterít’: lám mendent te ejtesz, ki tevéled küzdik (Ének Szent Lászlóról, 15. század); ‘kimond’. Származékai: ejtés; ejtőzik (‘evés után pihen’, tehát ‘elejti magát’). Az esik ige származéka műveltető t képzővel. A szótőben végbement s ⇨ j hangfejlődés közbenső állomása egy olyan h-féle hang lehetett, amely az ihlet szóban hangzik. Hasonló viszonyban áll a feslik–fejt igepár