Van összefüggés, nem is kevés:

 

Egyszerre rendelkezhetnek gyökeink hangutánzó és képleíró tulajdonságokkal, mivel élethelyzetek utánzása ihlette őket, azonban némely szavaknál csak hol egyik, hol másik érvényesül, valamelyeknél azonban mindegyik. Ez már csak a nyelv szabad fejlődésétől függ.

 

Előröl:

 

A Keménységet jelző hangutánzó "K" hangból alakult ki a kopogás. Ahogy oda koppintották a követ, az +"l "hanggal jelezték a hajlítást. Tehát aki meglendíti a kezét, az kapál, kalimpál, kalapál. Ugyanezt el lehet játszani "cs" kezdőhanggal, amely más felülettel érintkező hangot utánoz. Csap, Csobban, Csupaszt stb. Ha pedig a "susogást, suhintást" jelző "s" hangutánzó kezdettel indítjuk a szót, akkor megkapjuk a supál, suprikál, hangalakokat.

 

Ha "r" gyakorítóképzővel látod el, akkor megkapod a korbácsol, kavar, csorgat, csavar, suprikál stb. alakokat. Mind rokonértelmű, hajlítással, ismétlő mozgással kapcsolatosak.

 

 

A karral pl. Fix ponton rögzítve körözni lehet, görbe hajlást fejez ki, kanyarodást, kerekded alakban: karol.

 

Ha g-re váltod a kezdőhangot, akkor ugyanezzel a köröző mozgással gurítani tudsz, vagy éppen be gúrni, csúrni, csavarni valamit a sarokba...

Tehát a "g" hang csak további nyomatékot a mozdulatnak.

 

Ezzel pedig remélem, hogy megvilágítom:

 

GOR, 1) hangutánzó gyök, melyből gordó, gordon, goromba, gorzs erednek. A vastag, durva, nyers, erős hang és tulajdonság fogalmai rejlenek benne. 2) Egy a vékonyhagu gör gyökkel, honnan gornyad (görnyed), gorzsad (görzsed), gorba, gurba (görbe) származnak. Rokon ez utóbbiaknál a korhad ige gyökével.

 

 

Kerület       -   görbület

síkban        -    térben

 

 

KÖR - GÖRBE

KERÜL/KAROL - GURUL

KORONG - GÖMB

KORNYUL - GÖRNYED

KORHAD - GURBA

KACS - GÖCS

KONCOL - GÖNCÖL / GÖNGYÖL - GONDOL

 

hangutánzó:

 

 

KOCOG, KERREG - KOROG - FOROG - ZÖRÖG - GÖRÖG

 

görög1 – ‘gurul, hengeredik’. Származékok és kapcsolt szavak: gördül, gördület, gördülékeny, gördít, görget, görgő, görgeteg. Hangutánzó eredetű szócsalád, a guruló tárgy keltette hangot imitálja; korai előfordulásaiban a ‘dörög, csörgedezik’ jelentés dominál, s valóban, a ~ és a dörög családja nem áll messze egymástól. Lásd még göröngy.

 

 

KARMOL

KÖRMÖL

 

hangutánzó:

 

KARCOL

KARISTOL

HARCOL

HORZSOL

 

 

K - H váltás vissza hajlás.

 

HOROG -  kivétel: HORGAD kiemelkedést jelent.

HORPAD

HOMORÚ

 

 

Ami ettől szintén eltér:

 

KÖB - GÖB

 

Jól látható, hogy a köb gyök a gömbölyűség pozitív és negatív jelentését is hordozza: Köpü - kebel

 

 

--------

 

 

G-vel ejtve A kerekségnek, öszvehajlásnak, gömbölyüségnek általános fogalma rejlik benne, mely a származékokban különböző árnyalatokat kap.

 

KÖB, fn. tt. köb-öt, harm. szr. ~e v. ~je. Általán jelent öblös, gömbölyü vagy tömör alaku valamit, melyből köböl és köpczös (köbczös) erednek. Ide tartoznak a köpöly, köpü, köpücze, köpülő szintén öblöset, gömbölyüt jelentő szók. Mintegy lelke e szónak a gömbölyüt v. tömöttet jelentő ö. V. ö. Ö. A törökben kab am. edény (vase, vaisseau.

 

KAR, (1), elavult vagy elvont gyök. Jelent 1) Görbeséget, görbe hajlást, kanyarodást, kerekded alakot maga a kar (chorus és brachium) önálló szóban, továbbá karé, karej, karcsu, karám, karamít, karika, karima, karing, karuly v. karvaly, karapol, karics szókban. Rokon vele kor p. a korong, korlát, korsó stb. szókban, főleg pedig kör. 2) Mint hangutánzó: erős metszést, vágást ezekben és származékaikban: kard, karó, karcz, karczol, kardács, kirakány. 3) Erős vastag rengő hangot ezekben: Karál, karattyol, karicsál, kirakatna. V. ö. KER, KÖR.