Kap - tenyérrel lefelé mozduló fedő mozgás.

 

Csap - ua. erősebben

 

Supál - suprikál - ua. ismétlően

 

Sapka - fejünkbe csapjuk

 

Kapucni - csukja - fejünkre kapjuk, csukjuk

 

Kalap, kalpag - fejünkre kanyarítjuk KÜLDjük.

 

KÜLSŐ. Gyöke a bizonyos körön túl távolodó irányt jelentő kü (ki), s minőséget jelentő ü képzővel lett kü-ü, azután küv, mely megvan a küvül származékban, és kül.

https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-szotara-czuczorfogarasi-55BEC/k-624AA/kul-651E1/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0xFWF9MZXhpa29ub2tfNTVCRUMiXX0sICJxdWVyeSI6ICJrXHUwMGZjbCJ9

 

Kolomp - kalimpál a "feje" és a "nyelve" is

 

Kolonc - kol (am. ide-oda mozog) gyöktől vehette eredetét

 

 

https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-szotara-czuczorfogarasi-55BEC/k-624AA/koloncz-644B5/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0xFWF9MZXhpa29ub2tfNTVCRUMiXX0sICJxdWVyeSI6ICJrb2xvbmMifQ

 

Ki, kívül = távol eső

 

ki – ‘‹határozószóként és igekötőként› belső helyről külső hely felé’; ‘kinn’: ég a házad ideki. A feltehető kiv- alapszó (lásd kívül) ősi örökség az ugor korból: vogul kün (‘kifelé’), osztják kim (‘külső rész’). A kiv- tőhöz -é lativusi rag járult, majd a v, mintha csak hiátustöltő volna, kiesett, az -é pedig úgy maradt el, mint az elé ⇨ el, felé ⇨ fel esetében.

---

Küldönc, kalmár, kalauz, kalóz...

Kalandos, ide-oda utazó mesterségek...:)