A mai (8.) nap két olyan összecsapás volt, ami különösen érdekes volt - számomra. Az egyik, a Juryo-ban, a sokak által várt Enho-Ura összecsapás volt. Enho a szokásos "kottából játszott", sokmozgásos,

gyors, technikás birkózást igyekezett ráerőltetni Ura-ra, aki viszont - éppen a jelentősen gyarapodott

test-tömege okán, mindenáron az ebből fakadó előnyöket próbálta érvényesíteni. Éppen emiatt a két,

immár jelentősen eltérő törekvés miatt (szerencsére) nagyon küzdelmesre sikeredett a meccs. Végül

szerintem - totál döntetlenre végződött, mert még a legalább négy különféle kameraállásból vissza-nézhető ismétlés alapján is teljesen egyidőben ért dohyo-n kívül talajt Enho háta és illetve Ura lába.

Így Monoii lett a vége. A Gioyi előzetesen Ura - nak adta a meccset, így borítékolható volt, hogy az

ő személyes szavazata kire is juthatott. Szerintem az lett volna a méltányos döntés, ha újrajátsszák.

A bírók (sajnos) nem így látták, hanem - legalábbis többségileg - beálltak a Gioyi ítélete mellé-mögé.

 

A másik meccs a Terunofuji-Takayasu összecsapás volt. Takayasu - ahogy korábban is már említettem

- a szememben - a mongol igazi mumusa, rendszeresen legyőzi. Ráadásul ezen a mostani tornán úgy

tűnik, hogy rég - látott módon ihletett formában birkózik. Nos a mongolnak ezúttal sem volt hatékony

ellenszere a taszigálás avatott mestere, Takayasu - val szemben. Ha Terunofuji valóba Ozeki szeretne

lenni, már nem sokat hibázhat, mert-hogy biztosra mehessen legalább 9-10 győzelemmel kell zárnia,

azaz a hátralévő hét meccsből (a három Ozeki, egy Takanosho és három Maegashira elleln) legalább

hármat, de inkább négyet hoznia kellene. A mongol ezúttal, nálam amúgy azzal is leszerepelt, ahogy

az egyébként nagyon impotens módon, egysíkúan küzdő Onosho - tól (aki eddig, egyébként, egyes -

egyedüliként) kikapott. mert annak a visszalépő Hakuho-val szembeni másik pontját magam semmi-féleképpen nem sorolnám a győzelmek közé.

 

Végül, az előbbiek mellett Daieisho-nak úgy tűnik, hogy elege lett az eddigi lazsálásból, legalábbis ma

valami ahhoz hasonló produkcióval állt elő, mint amelynek sorozatos előadásával vitte a januári tornát.

Így talán még nem késő ahhoz, hogy a szégyenletesnél valamivel jobb eredménnyel zárhassa a Haru-t.