Régen írtam Neked,
Liblibből szerelmes verset,
Pedig hajt Utánad, űz a vágy,
Te kék és rózsaszín lány!
Fehér bőröd még mindig perzsel,
Szőke hajaddal szél felesel,
De csupán jpg mutat,
Az idő meg bátran futhat,
Őt nem állítja meg senki,
Talán csak az emlék teheti?
Az emlék, törölhetetlenül,
Emiliácskád jön töretlenül,
Emilemmel együtt tartja a lelket,
Mit tél hidege lehelget!
De se idő, se hideg
Nem felejtet TÉGED!