A gyilok és a gyújt nem azonos gyökű szavak.

Nem lehet a gyula egyszerre tűzgyújtó és gyilkos is. (Egyébként valószínűleg sem egyik, sem másik. Lásd az előző hozzászólásomat!)

 

-----

 

Egyik is, másik is egy gyökerűek.

 

 

Derék, Tő, Tőr, Tű, Törik, Túr - Tűr, Dúr, Dörzsöl, Gyalúl, Gyúl, Gyúr- Gyűr, Dönt, Döf, Dug,

 

CzF.:

 

GYILOK, (1), (gyil-ok, régiesen: dilk, dilok, gyolk, gyalk; rokonságai azokon kivül, melyek gyal gyök alatt megérintettek, példaul a szanszkrit dal [vág, hasít], közelebbről a hellen δολων, latin dolon [tőrös bot], telum, angol-szász tholigen (gyilkolni), a német Dolch, dán, svéd dolk, lengyel, cseh tulich stb.); hangugrató főnév, tt. gyilkot, tb. gyilkok. 1) Két élű, hegyes, szúró fegyver, vagyis tőr, melyet rendesen elrejtve szokás viselni, vagy véletlen megtámadások elleni védszerül, vagy alattomos öldöklés biztosabb végrehajthatása végett. Gyilokkal látni el magát. Gyilkot rántani. Gyilokkal szúrni. Gyilkot döfni valaki szivébe. 2) Átv. ért. a lónak torkában nőni szokott veszedelmes csomó.

 

GYU, GYÚ, elvont hangutánzó gyök, mely a gyúl, gyújt, gyúr igékben és ezek származékaikban él. Közel áll a gyap v. gyop gyökhöz is. Értelmére s rokonságaira nézve, l. GYUJT, GYÚL és GYÚR.

 

GYAL, elvont gyök. 1) Hangutánzó a gyal-ú, gyalúl szókban, s rokon vele ez értelemben a szanszkrit dal (hasít), latin dolo (gyalúl), goth dailia, franczia tailler, német theilen stb. A törökben pedig jol, am. út, gyalog út, s joldsi am. utazó. 2) Rokon vele a magyar al (alsó), s a láb gyöke la, (= le), t. i. a lábnak egyik tulajdonsága az alantiság, mint fej-é a fenség, második pedig a testet hordozó mozgás, járás; az elsőre vonatkoznak az ilyek: hegyláb, szőlőláb, azaz hegy alja, szőlő alja, másodikra lább, lábbad, lábbadoz. A finn nyelvben is az al számos származékokban alantiságot jelent, melyből előtéttel jalka = láb, gyalog. Továbbá kellään am. gyalázok. Innen 3) jelent alacsont, alant járót, kicsit, honnan: gyalog, gyaláz, (kisebbít) és ezek származékai erednek, s megvan a szanszkrit khaul (sántít), hellen χωλος, latin claudus szókban. Az arabban dsala am, menni, járni. 4) Megvan több helynevekben is.

 

 

GYÖK, fn. tt. gyök-öt. Vagy egy eredetű a köznépies gyön, gyün (jön v. jő) igével, vagy a göcseji, s némely más vidéki tüke (tőke) tájszóval, valamint a közdivatú csög, csök, tőke szókkal is, a midőn valamely csomót, göcsöt, göcsöst jelent.

 

 

DUG, áth. m. dug-tam, ~tál, ~ott. 1) Töm, valamivel bizonyos hézagot becsinál. Csapot a hordóba dugni. Száját kendővel bedugni. Dugd be a szádat. Lyukat bedugni. 2) Rejt, elrejt. Hová dugjam a pénzemet? Eldugni a lopott jószágot. Dugd az ágy alá. 3) Tol, nyom. Kezét zsebébe dugni. Fejeiket öszvedugták. Valamit kidugni az ablakon. 4) Titkon, alattomban ad valamit. Az anya pénzt dug a gyermeknek az apa tudta nélkül. és akarata ellen. Némely palóczok szójárása szerént: gyug, gyuk. Rokonok vele a latin tego, német decken, stecken, ducken, szanszkrit sztagh, finn tukin (dugok), tuket (dugacs), tuko (dugó), magyar tok stb.

 

TÖRZSÖK, (törzs-ök) fn. tt. törzsök-öt, harm. szr. ~e. A nyelvszokás különféle rokon értelemben használja. 1) Am. a fának a föld fölötti dereka, tökéje, vastaga, melyből az ágak kinőnek (ágak nélkül értve). A törzs gyöke tör, melynek megfelel a derék régiesen darék főnév gyöke der vagy dar, továbbá a torol ige gyöke: tor; innen egészben véve is rokon torzs szóva

 

GYÜ, részint gyökelem, részint elvont gyök, 1) hangutánzó, melyből gyügy kifejlettebb hangok és származékaik: gyügyög, gyügyögés, gyügyögő, gyüge, továbbá: gyül, s ettől ismét gyülöl, gyülölség stb. eredtek. 2) egy a gyö, gyo gyökelemekkel, a menynyiben ezek öszvenyomódást, egy tömeggé alakulást vagy alakitást jelentenek. 3) A gyümölcs, gyűr, gyűrű szókban nem egyéb, mint meglágyított gö, gü, go, gu, s ily értelemben kerekdedséget, gömbölyüséget, gömbölyűre csavarást vagy csavarodást jelent. 4) A gyűl, gyüjt igékben és származékaikban alkalmasint am. jű, azaz jő v. jön, tájdivatosan: gyű, gyün v. gyön, törökül gel-mek. Így váltakoznak tájejtés szerint: jer, gyer, jó gyó, hajma hagyma stb. is.