"A gyula meg gyilkos, aki az ellenséget legyalulja."

 

----

 

Pontosan és még több is! PL. összegyűjti és felgyújtja, felszítja a tömegeket.

 

Hogyan is gyúltottak valamit lángra az őskorban? Addig gyúrták-gyűrték-gurították ( r - gyakorító képző) - dörzsölték össze a fadarabokat, a gyu-anyagokat, ameddig meg nem gyulladtak.

 

https://tulelniatermeszetben.blog.hu/2012/01/08/tuzszerszamok_13

 

 

 

GYÚR, (gyu-or v. gyo-or) áth. m. gyúr-t. E szó inkább a gyűl, gyűjt igékkel, legközelebb pedig gyűr igével rokon, de némi eszmerokonságban áll a túr igével is. Értelme am. valamely lágy, hajlékony, szivós, ragadós testet nyomkodva öszvevissza forgat, egy tömegbe ver, dagaszt. Tésztát gyúrni. Tapasznak való sárt gyúrni. Hamut agyaggal öszvegyúrni. A kenyérnek való tésztát kézzel vagy lapoczkával gyúrni. Szélesb ért. tipor, nyomdos, gyűr. Elgyúrni az apró csimotákat. Öszvegyúrni az ágyat. Az utcza sarát gyúrni.

 

https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-szotara-czuczorfogarasi-55BEC/gy-5F596/gyur-5FB14/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0xFWF9MZXhpa29ub2tfNTVCRUMiXX0sICJxdWVyeSI6ICJneVx1MDBmYXIifQ

 

 

Gyula - Dúló, gyúl (gyűlöl, győz, gyűlik, jön)

 

----

 

gyalu – csuvas *jilig, jilag szabályos származéka; ennek csupán közvetett bizonyítéka, hogy más török nyelvekben (baskír, tatár, kirgiz) létezik az ennek hangtanilag megfelelő jisi- vagy zsisi- (‘dörzsöl, gyalul’) igető. Más vélekedés szerint ugorkori örökség: vogul jarga (‘gyalul’), feltehető későbbi r ⇨ l hangváltozással. Mindkét magyarázat nélkülözi a meggyőző erőt.

 

https://www.arcanum.hu/en/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-etimologiai-szotar-F14D3/g-F2250/gyalu-F23DD/