A tótól-tóhoz való lokális mozgalom, mely nem egyéb, mint a nagy hurczolkodás introdukcziója, napról- napra mind több és több s mind sűrübben jelentkező vendégeket hoz az apadó vizekre száraz időben, amikor a lézengő apróhal-fele igen könnyen megszerezhető zsákmányt képez még a halászmesterkedésben kevésbbé ügyes madarakra nézve is, minői például a kábák, melyek úgy tudnak gázolni hosszú lábaikkal a kurta- vizű pocsolyásokban — miközben farkukat magasan feltartják,— mintha valami gázlómadarak volnának; azonban buta kabakfejük — melytől nevüket vették — s a kis kampós csőr elárulja fajbeli minémüségükét; mely a bagolyra is vall valamelyest karikás arczulatjuk miatt. De azért a régi rétjátó puskások, halászok a bihari, szabolcsi és békési „sárríteken* aligha igen vélelmeztek valami közelebbi kapcsolatot a baglyok meg a kaba- familia között, mert a ,,bagolyfejüu névbeli megjelölés helyett, mely különben is a latin Strigiceps fordítmánya, a kabát találták alkalmasabbnak, a mennyiben bár a kábák a bagolytypushoz közelítennek ugyan, de mégsem azonosak e tekintetben egészen a naglyokkal, miért is egyszerűen egyéni (vagy egyedbeli) elfajzást láttak a fejbeli hasonlóságban, mint ezt eme régi példabeszéd is bizonyítja :

„Elfajzott mint a Kaba, sólyom nemzetétől.“

Itt a halászati (és vadászati) ornithológia tudományos érdeke szempontjából fel kell említenem (az új név faragó természetrajzisták rovására),hogy újabban egy, a kábáktól, vagyis a Circus-oláól távolálló sólyomfajra: a Falco subutteo-v& alkalmazzák a „Kabau elnevezést, imént czitált példabeszéd alapja.

1906. ÁPRILIS 1 15

AZ „ORSZÁGOS HALÁSZATI EGYESÜLET” HIVATALOS KÖZLÖNYE

A rablóhalászatról s annak mikénti megszüntetéséről.
Irta: Landgraf János.