Kedves Patmore!
"Valójában azt sem értem, hogy miféle "bizonyíték"ra gondolsz. "
Tényleg bután fejeztem ki magam, elnézést. Nyilvánvalóan nem bizonyítékról van
szó. Megpróbálom másképpen megfogalmazni az aggályaimat:
Tegyük fel, Mo. egyoldalúan megteszi az említett lépést. Milyen következmények
várhatóak ? Végzett valaki kockázatelemzést ilyen szempontból ?
Egy lehetséges forgatókönyv:
Romániában válaszul hoznak egy törvényt, ami kizárja a kettôs állampolgárságot, és visszaállítják a vízumkényszert. (Szuverén ország megteheti, minden nemzetközi hatalmi tényezô el fogja ismerni ezt.) A magyaroknak választaniuk kell, aki a magyart választja, annak vízumért kell folyamodnia a román kormányhoz, amelyik ezt megtagadhatja. Következmény: a magyarok egy része hamarosan vasúti kocsin találja magát, útban Magyarország felé. A magyar kormány semmit sem tehet, mert a nyugati közvélemény és politika a kérdésben teljesen megosztott lesz, hiszen a magyar állampolgárság felvétele nyilvánvaló deklarálása lesz a Romániával szembeni illojalításnak, tehát nem lehet egyértelműen elítélni az állam reakcióját. Oroszország és Kína teljes mértékben támogatni fogja a román lépéseket, szükség esetén katonai segítséget is kilátásba helyezve. Magyarországról menekül a tôke, az ország elveszíti minden reményét az EU csatlakozásra, a gazdaság összeomlik. stb.
Egy másik lehetôség, amelynek kiindulópontja nagyon kevéssé valószínű: Erdély békés úton Magyarországhoz kerül, 6 millió románnal és a hatalmas csôdtömeggel. A magyar gazdaság beleroppan ennek finanszírozásába. Magyarország menthetetlenül és reménytelenül lemarad a gazdasági versenyben, a bajt csak tetézik a külföldrôl is szított nemzetiségi problémák. A környezô szláv országok katonai szövetséget hoznak létre a "magyar veszély" elhárítására, a szövetség vezetô ereje pl. Oroszország.
Harmadik lehetôség: A magyar gazdaság gyors ütemben fejlôdik, integrálódik az európai únióba, a térség gazdasági és pénzügyi központjává válik. Mint ilyen, jelentôs politikai és gazdasági segítséget nyújt a határokon kívüli magyarság számára, nem is beszélve az oktatásban és szakképzésben rejlô lehetôségekrôl, stb.
A kinti magyaroknak mindez az anyaországok EU csatlakozásakor jelentôs gazdasági és kulturális elônyt jelentene.

Persze ez az egész így spekuláció, de nyilvánvaló, hogy több lehetôség van, és hatalmasak a kockázatok. A lehetôségek egyik csoportja tehát az, hogy a gazdaságilag alulfejlett perifériák magukkal rántják az anyaországot is. Egy másik, hogy az anyaország lokális centrumként működve segíti a határainkon kívül élô magyarságot.
A nemzet egésze szempontjából én az utóbbit tartanám a kívánatos alternatívának. Ebbe viszont sehogyan sem fér bele az állampolgárság.
Ne felejtsük el azt sem, hogy ebben a kérdésben csak egyszer lehet tévedni. Ha rosszul dönt az ország, akkor az évszázadokra kijelöli a pályát, amin halad.
(Egyesek ekkor legfeljebb csalódottan hátradôlnek new yorki karosszékükben, és azon keseregnek, hogy sajnos nem sikerült. Majd bekapcsolják a számítógépet, végignézik a tôzsdei híreket, és gyorsan megszabadulnak magyar vonatkozású részvényeiktôl, ha ezt "elôvigyázatosságból" már sokkal korábban meg nem tették.)
Üdvözlettel,
K.