Az 1908. évben a székesfővárostól pályaépí­tésre kért területet az Üllői úti honvéd gyalogsági laktanya mellett úgyszólván abban a pillanatban ragadta el tőlünk a katonaság, mikor a tanács már nekünk akarta adni. Ezzel a telekszerzési akciónk némi halasztást szenvedett, de a főváros mérnöki hivatalának jóindulatú támogatása mellett nemsokára találtunk más területet, mégpedig jobbat az előbbinél.

Az Üllői úti sportpályánk területét, melyet kérelmünk előterjesztése után egy év múlva, 1909. június havában engedett át részünkre a székesfőváros tanácsa, megszerezvén a törvényhatóság hozzájárulását is.

Meglévén a telek, a klub most már minden igyekezetével a megépí­téshez szükséges, meglehetősen nagy tőke összehozásán fáradozott. Tudtuk, hogy saját erőnkből erre képtelenek vagyunk, anyagi erőink gyengék, pedig ha már alkotunk valamit, annak méltóan nagynak, erősnek kell lenni.

Felhí­vásunkra a polgárság áldozatkészségének igazán impozáns jelét adta.

Rövid idő alatt olyan összeg állott rendelkezésünkre, melyre támaszkodva megkezdhettük épí­tkezéseinket.

Ja, a rendszer...