Magyar etimologiai szótár:  suprikál – ‘virgáccsal ver’.  A hangutánzó nyelvjárási supál (‘páhol’)

 

Csakhogy a suprikálást, suprálást sibálásnak, is mondja a magyar hagyomány. A suprálást supálást (páhol) Sibakorbáccsal végezték. 

 

———-

 

Supál, Ispán, Zsupan, Csobán, Suba... pedig mind a perzsa subanra megy vissza: siba = pásztor

 

Eredet [suba < ómagyar: suba < sumér: suba < suba-tug (suba, „pásztortakaró”) < sub, siba(pásztor) + tug, tuh (ruha, takaró)]

 

Magyar etimologiai szótár: csobán – ‘juhász’.Balkáni vándorszó az oszmán-török çoban nyomán, mely egy perzsa subánra megy vissza. Nálunk az erdélyi nyelvjárásokban otthonos a román cioban származékaként.

 

A Csobán^[1] férfinév régi magyar személynév, a régi Csabán név változata, ami valószínűleg török eredetű méltóságnév volt. Összefügg az oszmán-törökből illetve a románból átvett csobán szóval is, aminek a jelentése pásztor.^[2]

https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Csobán