Sopron neve:

 

 

Eddigi elméletek:

 

"Amiről a nevek mesélnek

SCARBANTIA – SOPRON - ÖDENBURG Három név, ahogy az elmúlt két évezredben városunkat nevezték.

Scarbantia az i.sz.e. I. század elején (Tiberius császár idején) alapított római város kelta eredetű neve. Jelentése különálló település, mely arra utal, hogy a mai belváros helyén alapított római város elkülönült a kelták által lakott területektől.

A magyar Sopron elnevezésre több elmélet is van:

1: Suprun személynévből származik, aki a XI. századi ispáni vár első ispánja volt
2: 1096-ban egy ófrancia forrás Cyperon-nak nevezi a várost. Ez származhat a latin szuperum jelzőből, ami a város közigazgatási jelentőségére utal. Más vélekedés szerint a sásfélék családjába tartozó latin Cyperus szóból alakult ki, mivel a rómaiak egy mocsaras, lápos területen alapították a várost.
3: Bonfini humanista történetíró Sopront Sempronius római polgár nevéből eredeztette."

 

https://www.visitsopron.com/hu/reszletek/amirol-a-nevek-meselnek

 

---

 

A süppeséssel kapcsolatos mocsaras hely lehetne a szó alapja, viszont az összes névalakban ott van egy +r hang (Sopron, Suprun, Scarbantia, Cyperon).

 

 

Valóság:

 

Sopron szavunk valamiféle ősi szent rituáléval összefüggő avatásal, ún. "Suprával", "suprálással" van összefüggésben. A zsupán, Ispán méltóság névis innen eredhet, tehát ez egy méltóságból lett személynév, hiszen ő rendelhetett el büntetés képpen vesszőzést, korbácsolást. Semmiképpen sem személynevű eredetű a város neve. Pont fordítva.

 

suprál ("megvirgácsol")

 

https://meszotar.hu/keres-supr%C3%A1l

 

Supora, kihalt szavunk a kulcs. hajlékony vesszőt jelentett. Suprálni pedig - virgácsolást, korbácsolást, paskolást, de leginkább ösztönzést valamivé válás folyamatában:

 

Pl.: "Csak meglásd, hogy még ennél is jobban' tanulj írni, mert ha vétesz az írásban, ha Isten hazaviszen jó egészségben, talán megkezdik az tanítványt suprálni, ha nem egyébbel, de egynéhány szép csókval.“ 64 )"

 

Magyar nagyasszonyok
Takáts, Sándor, 1860-1932,

 

https://archive.org/details/magyarnagyasszon00takt/page/44/mode/2up?q=supr%C3%A1lni

 

Legénnyé válás folyamatában:

 

1.7. Aprószentek napja (december 28)

Sok helyen vesszőből font korbáccsal megcsapkodják a lányokat, hogy egészségesek, szépek legyenek.
A korbácsolás Győr-Sopron megyében a legényavatással kapcsolódik össze. A legények végiglátogatják a lányos házakat, és szép, régies dallamú ének kíséretében korbácsolják a háznépet. A lányok szalagot kötnek a korbácsra, az édesanyák pedig előre becsomagolt húsdarabokat adnak át a csoportnak. A legények ezután visszatérnek a kocsmába, s a szabadban felállított tűzhelyen megfőzik az összegyűjtött húst. Ezt fogyasztják el a közös vacsorán, ahol a legények avatása történik. Ezen az ünnepségen csak férfiak vehetnek részt.
Az avatás maga hosszú beszéd kíséretében történik, amely összekapcsolja a betlehemi gyermekgyilkosság történetét a legényavatás tényével. A beszéd végén a keresztapák leöntik a legényt egy pohár borral, utána kiadós ivás következik, majd az újdonsült legényeket elviszik látogatóba egy-egy lányos házhoz. A kislányok és az édesanyák elnéző mosollyal segítik át a kótyagos legényeket a nehéz viziten, s ezzel be is zárul életüknek ez az ünnepélyes fordulója.

https://www.inf.u-szeged.hu/~tanacs/cserkesz/szokas/sztel.html

 

Ősnyelvi gyök:

 

magyar nyelvben meghatározó szóképző:

szoroz, szerez, szerzet, szerű -vé váni, szerzet -té válni, szerződik, szerzetes, szorgos, sürög, serény, sereg, serken, sarj, szárny, szár, szőr, szaru, szarv, sörte, seprű, supora (=hajlékony vessző - kihalt szavunk), supra, suprál, seper, kóvál, csóvál, korbácsol

 

idegen nyelvben:

scarabeus, kheper = valamivé válni (szerű)

cerva, cornus,= szarvas - szarv

cerberos = szanszkrit शर्वर (œarvara, "tarka", "sokszínű") és कबर kabara, "tarka", "sokszínű"  azaz  kevert, kavart

Sacro = From Latin sacrum, accusative case form of sacer, from Proto-Italic *sakros, from Proto-Indo-European *sh₂krós, derived from the root *seh₂k- (“to sanctify, to make a treaty”).

http://etymologies.net/sacro

 

 

Etimológia:

 

"Susogással járó hangutánzók sely, selyem, mint a latin sericum, és a német Seide; a hibás nyelvüségre vonatkozó selyp, selypes, selypesség, mely t. i. sz helyett s-et hangoztat. 3) Különböző természeti hangot utánoznak e következők: sese, susa, seseg, susog; sáp, sápog, sápít; sis, siseg; serczeg, serpeg, serpenyő; sisereg, sistereg; síp, sipol, sipít; siccz; sólyom; söpör; suba, suh, suhan, suhancz, suháng, suhad, suhog; suly, sulyok; sup, supra, suprál, suprika; sus, susnya (suhogó vessző), susog, sustorog, sustorékol; sut, suttog, suttom, sutol; súg; súr, súrol; sül, süt; süvölt, süvöltyű.

 

(sup-or-a) fn. tt. suprá-t. Vékony, hajlékony vessző, mely hajtogatás közben suppog; különösen, melylyel valakit ütnek, vernek, virgás. Gyöke a hangutánzó sup, törzse az elavult supor ige, melyből lett részesülő supró, módosítva supra. Rokon hozzá hangra és alapfogalomra suháng. V. ö. SÖPRÜ.

 

(sup-or-a-al) áth. m. suprál-t. Suprával ver, üt. Megsuprálni a csintalan gyereket. Lásd SUPRA."

 

 

S, kisded alakban s, harminczadik betü a magyar ábéczében, s a mássalhangzók sorában tizenkilenczedik, kiejtve; es v. ess. Legközelebbi rokonai az sz, zs, z és cs hangok; pl. sor szer (ragozásban: szor, ször is), sekély csekély, sinór zsinór, sajog zajog stb. miről alább bővebben. Mint gyökhang 1) Utánzott természeti suhogó hang, t. i. a sebesen haladó, mozgó vagy folyó testnek hangját utánozza, leginkább a következő gyökelemekben és származékaikban: sa, se, si, su, sü; innen sas, sáska (= sásogó); seb (celeritas), sebes, sebesség, sebbel (lobbal); siet, sudamlik, suhan, sugár, sólyom, sujt, sürög, sirűl stb., és a hangzó előtételével es-, esik; os-, oson stb., innen a folytonosságot jelentő és, is kötszók. 2) Susogással járó hangutánzók sely, selyem, mint a latin sericum, és a német Seide; a hibás nyelvüségre vonatkozó selyp, selypes, selypesség, mely t. i. sz helyett s-et hangoztat. 3) Különböző természeti hangot utánoznak e következők: sese, susa, seseg, susog; sáp, sápog, sápít; sis, siseg; serczeg, serpeg, serpenyő; sisereg, sistereg; síp, sipol, sipít; siccz; sólyom; söpör; suba, suh, suhan, suhancz, suháng, suhad, suhog; suly, sulyok; sup, supra, suprál, suprika; sus, susnya (suhogó vessző), susog, sustorog, sustorékol; sut, suttog, suttom, sutol; súg; súr, súrol; sül, süt; süvölt, süvöltyű. 4

 

sár = csár, csúr, melyből csurog, csurom, (mert sár nedvtől csurgó föld), ily viszony van a latin luo és lutum között; sáté = csáté, csádé; sávoly v. sáholy = szávoly, száloly, latinul stria, sávolyos = striaturis. ornatus; serevény = cserevény, cserjés fű; sekély = csekély; sete vastaghangon = suti, csuti, csonka; sikoltyú = csikoltyú; sétár = zsétár; sinár = zsinár; sibog = zsibog; sias = csias, csinyokat elkövető hamis; sík (czifrás vonal) = csík, honnan síkos = csíkos; sindevész = csenevész; sír tumulus, tumba = csűr, gyűr, domboruság;

 

R gyökhanggal egyesülve rovó vagyis metsző v. metszett, vagy vonalazott részekből álló tárgyakat jelent ezekben: sarj (acies), sarabol, sarol, sarló; sér, sért, sérelem, sérés, sor, melyek fordítva is rokon értelmüek, pl. rács, rásgya, rés, rojt, rost stb. Ismét r gyökhanggal eredést, növést, szálasodást jelent ezekben: sarj (surculus), sarjad, sarju; sas (az állati lábnak szára), melyből sark a sarnak kinövése, (mint fark a faré), saru a lábszárt betakaró, lábbeli; sarlang; serdül; sörény, sörte; sós, súr. Egyeznek velök ezek is: szár, szaru, szőr. Szintén r gyökhanggal folytonos vagy élénk mozgásnak: sarmalódik a sar gyöktől, melynek megfelel a szarándok v. zarándok szarahora (vulgivagus) szók szar és zar gyöke; továbbá: sereg, serdül, serde, serte (átvetve setre), serteperte, serény (gyors), serked, serken, serkent; sör; surran, sórikál, sürög, sürget; mind ezek siető mozgással járó suhogó hangot is utánoznak. 8

 

 

csavar: Gyöke vagy törzse csav azonos a félre hajlást jelentő csa szóval, s rokonai: csóv, csóva, (csóvál), kóv, melyből kóvályog (csavarog), kób, melyből kóborol (tekereg) származtak. Rokon hozzá a török csevir-mek (tourner). Hasonlók a szanszkrit dhvar, dharv, latin torqueo, hellen ϑραυω, német drehen, stb.

 

korbács: Nevét tekergő tulajdonságától vette, s gyöke a görbedést jelentő kor. Az ács képző itt nem kicsinyező, hanem vagy mivelő cs, vagy hihetőbben átalakult ás,

 

 

CzF

 

http://osnyelv.hu/czuczor/s.html

 

https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-szotara-czuczorfogarasi-55BEC/s-6BB98/supra-6C889/

 

https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-szotara-czuczorfogarasi-55BEC/s-6BB98/s-6BB99/

 

https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-szotara-czuczorfogarasi-55BEC/cs-59B38/csavar-1-59DBA/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0xFWF9MZXhpa29ub2tfNTVCRUMiXX0sICJxdWVyeSI6ICJjc2F2YXIifQ

 

https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-szotara-czuczorfogarasi-55BEC/k-624AA/korbacs-64675/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0xFWF9MZXhpa29ub2tfNTVCRUMiXX0sICJxdWVyeSI6ICJrb3JiXHUwMGUxY3MifQ

 

 

--

 

szorgalom – ‘kitartó odaadás, iparkodás, célratörő buzgalom’. Származékai: szorgalmatos, szorgos, szorgoskodik, szorgoskodás, szorgalmas, szorgalmi, szorgalmaz, szorgalmazó, szorgalmazás. A szócsalád alapja az elavult szorog (‘igyekszik, törekszik, sürgölődik’) ige, amely gyakorító képzés egy szor- igetőből. Ez valószínűleg ősi örökség az ugor korból: vogul szarht- (‘sürget, kerget’), osztják szarak, szarga (‘gyors, gyorsan, nemsokára’). Az s–sz hangmegfelelés alapján, amely a sor és szer főnevek viszonyában is megmutatkozik, a szorog a sürög mély hangrendű alakváltozatának tekinthető, és így közeli rokonságban áll egy kiterjedt szócsaláddal: lásd sarj, sarkall, sarok, sellő, serdül, serény, sőre, surján, sürget, sűrű.

 

https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-etimologiai-szotar-F14D3/sz-F3D93/szorgalom-F3F91/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0xFWF9MZXhpa29ub2tfRjE0RDMiXX0sICJxdWVyeSI6ICJzZXJcdTAwZTlueSJ9#Lexikonok%5ESzT-ETIM-szorgalom

 

serény – ‘gyors mozgású, tevékeny, készséges, buzgólkodó’. Származékai: serénység, serénykedik. A serdül, serken igék ser- tövének származéka -ény névszóképzővel, így rokoni kapcsolatban áll azzal a kiterjedt szócsaláddal, amelynek tagjaiban a gyors mozgás, forgás, sodrás, pezsgés jelentéseleme dominál, mint sarj, sarkall, sarkantyú, sarok, sellő, sőre, surján, sürget, sürög, sűrű, szorgalom.

 

https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-etimologiai-szotar-F14D3/s-F3B58/sereny-F3BDF/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0xFWF9MZXhpa29ub2tfRjE0RDMiXX0sICJxdWVyeSI6ICJzZXJcdTAwZTlueSJ9

 

szerzet – ‘szerzetesrend’; ‘furcsa, gyanús ember’: miféle szerzet a szomszédod? Származékai: szerzetes, szerzetesség. A szerez ige származéka, annak ‘megegyezés útján létrehoz’ jelentése alapján; nagyjából a szerződés más képzésmódú megfelelője, s lényegében a rendi alapszabályra, a regulára utal, amely kölcsönösen kötelezi a rendet magát és a hozzá csatlakozó rendtagokat. Második jelentése az alapige ‘teremt’ értelméhez kapcsolódik, tehát ‘teremtés, teremtmény’.

 

szerez – ‘munkával, utánajárással, fizetség ellenében tulajdonává tesz, hozzájut’; ‘hozzájuttat, részesít’: nagy örömet szereztél neki; ‘megegyezés útján létrehoz’: békét szerzett a szomszéd országgal; ‘alkot, teremt ‹zenét›’: zenéjét szerezte Erkel Ferenc. Származékai: szerzés, szerző, szerzőség, szerződés, szerződik, szerződtet, szerzemény. A szer névszó származéka denominális -z képzővel, az alapigének a sorba rendezéshez, összeillesztéshez kapcsolódó jelentésköre szerint; a szerződik is úgy értendő, hogy a felek egymáshoz illesztik, összhangba hozzák feltételeiket. Lásd még szerzet.

https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-etimologiai-szotar-F14D3/sz-F3D93/szerez-F3EA5/#Lexikonok%5ESzT-ETIM-szerez

 

Heper (Kheper, Hepri) szkarabeusz alakú isten az ókori egyiptomi vallásban, nevének jelentése; „aki lesz valamivé”. Neve megegyezik a „létrejön”, „megnyilvánul” jelentésű heper szóval. Összefüggésbe hozták a szkarabeusszal (galacsinhajtó bogár), ami szent állat volt, mivel hasonlóságot fedeztek fel a nap mozgása és aközött, ahogy a bogár gurítja a galacsint.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Heper

 

A szkarabeusz néven ismert bogár a ma ganajtúrónak vagy galacsinhajtónak nevezett bogárral azonos. Ezen rovarféle egyes fajait, főként a Scarabeus sacert szentként tisztelték az ókori Egyiptomban. Egyiptomi neve, a heper megegyezik a hajnali Nap nevével, és egyben újjászületést, megtestesülést is jelent. A galacsinhajtó a földbe rakja a petéit, így az ókorban azt hitték, a földből keletkezik, így vált az önmagából való keletkezés jelképévé, és így a felkelő Napévá is, melynek egyik legfontosabb tulajdonsága volt, hogy minden reggel újjászületik

https://hu.wikipedia.org/wiki/Szkarabeusz