Jó pár évvel ezelőtt, amikor némi aggályom volt, hogy biztosan szükségem van-e születésnapomra egy X-dik modell mozdonyra, édesanyám megnyugtatott, hogy a férfiembernek szüksége van egy hobbira, ami kikapcsolja, megnyugtatja, örömet okoz a vele való foglalatosság. Nyilván ez azért a nőknél is igaz lehet, ő például népművész, a csipkeveréstől a hímzésen, fonáson át a csuhébaba készítésig sok mindennel foglalkozott (a kora miatt pár éve már nem aktív), így neki azért van némi fogalma, hogy mi az az „alkotás öröme“.

Alapvetően gyerekkorunk óta vonzódunk minden járműhöz, lehet az mozdony, autó, repülő, helikopter, hajó és ebből nem lehet kinőni. Én jó eséllyel bele tudnék szeretni az autó-hajó-repülő modellezésbe vagy makettezésbe is, de nálam még az egyéb tényezők között volt, hogy családomban több vasutas is van, édesapám vonatvezető (volt), bátyám mozdonyvezető és gyerekkoromban nagyon sokat utaztam vonaton.

A többi modellezéshez képest a vasútmodellezés az egyik legszerteágazóbb hobbi. Ha valaki nem csak a vonatokhoz vonzódik, lehetősége van akár az adott építési nagyság közúti járműveivel is foglalkozni, továbblépve akár a Faller Car-System-mel is vagy ha makettes ambíciói is vannak, az épületek összeszerelésével, festésével, antikolásával kiélheti magát, de ezt akár modell mozdonyaival és vagonjaival is megteheti. Van aki csak gyűjti, de időnként azért megfuttatja vasútmodelljeit, van aki inkább a valósághű terepasztal vagy dioráma építést szereti, van aki a valósághű vasúti üzemet szeretné leképezni, van akit a digitális technika ejt rabul, van aki a teljesen automata, PC vezérelt üzemre gerjed és van aki inkább maga, egy személyben „kézzel“ szeretne irányítani mindent. Az én szemben a vasútmodellezés csúcsa, amikor valaki maga épít vagy átépít mozdonyokat, vagonokat, épületeket és kiegészítőket. Van akit a vasútmodellezésen túl a vasút, a különleges vonatok, a vasúti járművek története is érdekli, ezért utánajár, utána olvas, szakirodalmat búj. És van aki egyszerűen csak a maga és gyerekei örömére, szórakoztatására „játszani“ szeretne. A fenti témától kicsit elkanyarodva az egésznek addig van értelme, amíg tényleg kikapcsol, örömet okoz és nem görcsösen akarunk valamit „megcsinálni“ vagy „megszerezni“, amíg nem fordulunk ki önmagunkból azért, hogy valamit elérjünk és itt azért sok esetben vékony jégen járunk. Emiatt fontosnak tartom, hogy toleránsak legyünk mind a magánéletben mind vasútmodellező társainkkal, hogy ne a család rovására menjen az „őrületünk“ és fogadjuk el, hogy a másik vasútmodellezőnek mások az igényei, lehetőségei, adottságai és az ízlése és mást tart fontosnak.

Zárszóként még annyi, hogy 33 éve foglalkozom vasútmodellezéssel, sokkal több modellem és kiegészítőm összegyűlt, mint ami majd (nemsokára) egy terepasztal építéshez szükséges lesz, ezért most „böjtöt“ tartok, nem veszek egy ideje szinte semmit, hanem örülök annak ami már megvan:)