4. Benépesül az "örök vadászmezõ"

          Természetesen, mint minden a világon változik, fejlõdik. Az elõbb leírt halottkultuszból következik, hogy az élõk egyrészt féltek a halottak "szellemétõl", másrészt keresték kegyeiket, hogy kiengeszteljék. Elsõ nagy problémája lehetett egy egy emberi közösségnek, hordának, hogy miképpen lehet felvenni a kapcsolatot a halott "szellemekkel"?
         Egy értelmes, jó megfigyelõképességû õsember megfigyelhette, hogy esetenként a tábortûz füstje, nem felfelé száll, hanem oldalra terjed és alacsonyan marad. Rájöhetett az összefüggésre, hogy ilyenkor késõbb zivatar, jégesõ, "itéletidõ" következik. Ha a közösséggel megtudta értetni, hogy a szellemeknek most rossz kedvük van és meg fogja õket büntetni, akkor nagy tekintélyre tett szert, ha a vihar bekövetkezett. Ha ez többször sikerült és csavaros esze volt az illetõnek, csakhamar "közvetítõként" szerepelt a csoport és az elhaltak szellemei között! (sámán, varázsló)
        Rájön arra, hogy sokkal egyszerûbb a tábortûz õrzése, mint a vadászás strapája. Saját különlegességét azzal is fokozhatja, ha kitalál valamilyen különleges mozgást, beszédet (ceremóniát), ritust. Minél jobban elkülönül, annál jobban növekszik tekintélye, annak ellenére, hogy nem a legöregebb, mint a vezetõ vének.
       A szellemekkel való kapcsolat egyedülállóságát úgy bizonyítja, hogy megpróbál eddig nem használt hangokat artikulálni, ami például a mai jódlizáshoz lehetett hasonló. Fontos volt, hogy más azt ne tudja úgy csinálni, ahogy õ . Ezzel megalkotta az ének, (elõször csak az egyházi-ének) õsét.
      A ritusnak legfontosabb része az áldozatok szerepe. Az áldozatok megalkotásával biztosították maguknak az élelmezést a „papok”(varázslók,sámánok). (A mostani egyházi-adónak felel meg.) Máris meg van - a lélek és túlvilág után - a vallás harmadik. alapvetõ szereplõje: az a személy, akinek "hatalmi-anyagi" érdeke fûzõdik a "hit" fenntartásához, illetve továbbfejlesztéséhez.
      Néhány millió év mulva ezeket papoknak nevezik. Az anyagi érdeket sorolhatjuk a vallás 4. alapkövének, hiszen ha a sámánokat megvetették, kiközösítették volna, akkor ma nem is lenne vallás!
       Az idõben 2 millió évvel ezelõttõl 1 millió 990 ezer évig (paleolitikum) az embe-riség történetében nem történt sok változás, fejlõdés. Mégis valószínûleg ekkor kelet-kezett a csírája a papságnak és az ének kifejlesztése.     

         Az utolsó 12 ezer évben (neolitikum) forradalmi változások mentek végbe a társadalmi fejlõdésben, ami a másvilág fogalmában is változásokat eredményezett, tükrözõdött. Amíg a paleolitikumi társadalomban többé-kevésbbé egyenlõség uralkodott az egyedek között, a másvilágon sem volt hiearchia.