3. A "másvilág" feltalálása, a "lélek" születése

      Feltételezem, hogy mindenki tisztában van azzal, hogy az alvásközbeni álom, az agyban játszódik le, a megélt és tárolt emlékszegmentek (látszólag) rendezetlen, összefüggéstelen újrajátszásával. Röviden az álomkép nem valóságos, hanem az agyban képzõdik, játszódik. Ez az utolsó mondat nagyon fontos a továbbiak megértéséhez.
     Valószínű, hogy aggyal rendelkező állatok álmodnak alvás közben. A gerincesek egészen biztosan, ezt minden kutya-, vagy macska-tulajdonos tapasztalhatja. Ha kutyám álmában a farkát csóválja tudom, hogy kellemeset álmodik. Ha vakkant, vagy csaholáshoz hasonló hangokat bocsát ki, akkor rosszat álmodhat. Ha felébresztem azonnal tisztában van azzal, hogy álmodott, nem folytatja az ugatást és azonnal realizálja a valóságot.
       Az õsmajom, az õsember is álmodott már akkor is, amikor még beszélni sem tudott (a gégefõ és a szükséges agytekervény még nem alakult ki).
Mirõl álmodhatott az õsember? Erdõrõl, mezõrõl, állatokról, emberekrõl, vadászatról, olyan eseményekrõl, ami megtörtént vele, csak egy kicsit különös módon és mikor felébredt tudta, hogy amit álmában látott, az alatt az idõ alatt történhetett, amíg a barlang földjén aludt. Tehát alvásközben valahol volt, valamit látott, valamit csinált és egy kicsit érthetetlen is volt.

       Különösen mikor álmában azzal a nagyapjával találkozott, akit már nagyon régen megölt egy barlangi medve. És látott ismert és ismeretlen férfiakat, nõket, gyermekeket. Maradjunk a nagyapánál.
      Azt tudja ez az õsember, hogy a nagyapját (miután a medve szétmarcangolta) eltemették fegyvereivel együtt, tehát a teste itt van a domboldalban elásva. Ahol õ álmában "járt" ott mégis "élt" a nagyapja, éppen vadászott! Tehát kell, hogy a nagyapjának egy bizonyos része nincs eltemetve, hanem egy bizonyos környezetben él.

     Az is feltûnhetett az õsembernek, hogy amíg él az ember, akár ébren van akár alszik, lélegzik, valami láthatatlan dolog jár ki és be az orrán. Amikor viszont meghalt nincs ez a (gáz) láthatatlan mozgás, vagy fordítva, aki nem lélegzik, azt már többet nem lehet felébreszteni, meghalt.
       Miután a beszéd kifejlõdött, az emberek szókincse gyarapodott. Egymás álmait elmesélve arra a következtetésre jutottak, hogy kell lenni egy "másvilágnak", ahova az ember alváskor odalátogathat, ha pedig meghal, akkor végérvényesen odakerül. Mivel azonban a test bizonyíthatóan itt marad, kell lenni egy résznek, ami a másvilágon él.

      Ennek jó bizonyítéka az elmaradt láthatatlan (légnemû) anyag hiánya, ami valószínûleg a "másvilágban" képviseli az ittmaradt testet. Ebbõl a következtetésbõl keletkezett a "lélek " fogalma.
     Lehetséges, hogy valakinek a fenti bekezdésben foglaltakkal, az álom szerepével kapcsolatban fenntartása, problémája van és nem látja be annak valószínûségét. Egy kis fantázia és logika segítségével könnyen belátható a dolog, ha a következõ mondatokat figyelmesen átgondolja:
      Képzeljük el, hogy a horda egy tagja elõadást tart arról, hogy létezik valahol egy olyan vadászmezõ, ami örök és odaköltözik mindenki, aki meghalt és ott él tovább. 

      Ha a "mese" hallgatói nem lennének meggyõzõdve arról, hogy álmukban õk maguk is jártak már ott (mintegy látogatóba), hiszen találkoztak halott rokonaikkal, akiket ott "élve" láttak, tehát maguk is "tapasztalták az örök vadászmezõ" létét, semmiféle "tudományos" érvvel nem lehetne meggyõzni õket egy "ismeretlen és elvont" fogalomról. (Egyszerûen bolondnak néznék a"felfedezõt")
Megjegyzés: Jóllehet a magyarban a lélegzés és a lélek szavak hasonlóak, a magyarázat nem ebbõl, hanem abból a funkcióból ered, ami az alvó és halott ember közöti különbséget teszi.
     Tehát e két fogalom, - amely minden vallás alapját képezi - egy természetes anyagi folyamat, az agy bio-elektro-kémiai folyamat által kiváltott álom-jelenség, szintén bio-elektro-kémiai folyamat által képzett fogalom, és bio-elektro-kémiai folyamat által tárolt ismeret (lélek, másvilág).Az ember elsõ és második találmánya a másvilág ( túlvilág, alvilág) és a lélek volt, aminek elsõ következménye volt a halottkultusz (nekrolatria).   

     Természetesen a kezdeti idõben az õsember nem tett különbséget anyag és nem anyag között, és a túlvilágot és az ott „élõket” (a lelket) is a valóságos (anyagi) világ részének tekintették.
      Az emberiség haladottságának szinte minden fokán elõforduló tiszteletnek, kegyeletnek és félelemnek kifejezései a halottak iránt létezik. Gyökere abban az általános hitben keresendõ, hogy az elhúnytak (lelkei) a halál után is tovább élnek, hogy egykori életük folyásának helyéhez ragaszkodnak, oda visszajárnak, v. állandóan a körül tanyáznak, és hogy ilykép a hátramaradt élõ rokonság tetteit figyelik, tetszésük szerint okozva nekik kárt v. örömet. Ha nem látják el hozzátartozói minden szükségessel, (a lelke) visszajár, maga törekszik megszerezni a hiányzó kellékeket.
       Aszerint, amint a felfogás törzsenkint változó, amint jónak v. rossz indulatúnak képzelik az elköltözöttek szellemeit, a halottkultusz szokásai is más-másfélék. Általában azt gondolják, hogy a halottnak a másvilágon is szüksége van a földi dolgaira, ezért vele együtt temetik el fegyvereit, vagy szerszámait, esetenként még ennivalót is a hosszú útra. A késõbbi társadalmi fejlõdés folyamán a magántulajdon bevezetése és ezzel a hatalmi struktúrák kialakulásával vele adják minden vagyonát, leölik rabszolgáit, nejét, stb.

A fejlődési fokozatok összefoglalása (I.rész):
1._ az éberenlét és az alvás képeinek tudatos szétválasztása, megkülönböztetése.
2._ erdőből a szavannába való "költözés", kétlábra állás, gégefő alakulása.
3._ az előző pontban írtak magával hozták az agy mennyiségi és minőségi változását.
4._ az előző pontban írt változások lehetővé tették annak felismerését, hogy az álombeli személyek is élnek, de különleges körülmények között. Az volt a tapasztalás, hogy az e világban való tevékenységüket, életüket valahol folytatják.
5._ Az ősember a nem élő társait már nem hagyja magára "átadva" az enyészetnek, a dögevőknek, a természetnek, hanem az épségben való megőrzés érdekében elássa.
6._ a mássalhangzók, a beszéd kialakulása, fejlődése. Az ehhez szükséges agytekervények kialakulása.
7._ ezen az értelmi szintén még nem volt lehetséges absztrahálni, elvont fogalmak nem létezhettek. A lét és fajfenntartáson kívül csak olyan ténykedés volt, ami a másik világba való költözés megkönnyítését célozta. Halottkultusz.
8._ Később a szellemi fejlődés során a két világ erőteljesebb szétválasztása, a másvilágiak "szellemesítése". Ehhez az agynak újabb rendszer kifejlesztésére volt szüksége.
( Ebben a fejlődési korban alakulhatott ki és öröklődött tovább a genetikus polymorphizmus: A33050C sz. gén a 10. kromoszómában. )
                 Nagyon szépnek találom a mithológiában azt a leírást, hogy Charon a csónakjában viszi a Styx alvilági folyó tulsópartjára (Hadesz alvilági birodalmába) a halottak lelkeit.

Hermes, a küldöncisten hozza neki a halottakat, amennyiben a földi világon rendesen el lettek temetve.Charon ezért a szolgálatáért utasaitól térítést vár el, egy obulust.     

       Hogy a halott ne kóvályogjon ide-oda a túlvilágon, a temetéskor a halott nyelve alá egy rézpénzt tettek.Hasonló legendával találkozunk az õsrégi mezopotámiai Gilgames-eposzban. Itt a tutajost Ursanabi-nak hívják.