A tanulási technika szerintem teljesen egyedi...

Én úgy tanultam a neveket, hogy előbb a nagyobb rendszertani kategóriákat, utána a kisebbeket, mint egy gyökér(fa)-struktúrát. (Törzsek, Osztályok, Rendek, Nemzetségek, Családok, Fajok) És amikor az ember egyre lefelé ér akkor mondja előtte a feljebbvalóit. (Sajna komplett példa nem jut eszembe momentán...) Vagyis rendszereztem az ismeretanyagot... Könyebb... Ezenkívül én egy könyvet nem úgy tanultam(lok) hogy elolvasom/megtanulom (alaposan), hanem_több_menetben_dolgozom fel (mint egy fordító-program): először az a lényeg, hogy az ember felfogja miről van szó, legyen_rálátása_adolgokra, a második körben ennek a rálátásnak az alapján(!!!) tanulom az anyag zömét meg (75-90%), viszont ekkor már_mindent_meg kell érteni. A következő kör az apróságoké (kiegészítő anyag)... És az utolsó az ismétlésé.
Ez időben úgy néz ki, hogy rövid, tartalmas 1. kör, aprólékos, hosszú 2. kör, a 3. esetleg hiányozhat is, ha nem akkor az is rövid, és a 4. megint rövid (közvetlen vizsga előtt).
A tartalmas második kört célszerű alkörökre bontani: Egy élettanvizsgán pl. táplálkozási rendszer, kiválasztási, légzési, stb. (Tovább már nem kell aprózni a dolgokat). A lényeg itt is a rendszer...

Másrészről asszociálni kell: mondhatni, tudni kell(ene) mit jelent a latin szó magyarul pl. Lumbricus terrestris a földigiliszta :-) és Juniperus communis a (könséges) Boróka.

Amit pedig nem lehet másképp azt be kell magolni... De jobban jársz ha a "latin szótáradat" bővíted, ugyanis egy név "sokszor köszön vissza"...

Üdv.
Zs4zet.