Igen, igen, igen. Jómagam tíz éve elfajzott Vonnegut-imádó vagyok, minden könyvét elolvastam minimum tucatszor, és ép attól nem egyszerű a pali, hogy „szűz" aggyal tudom olvasni mindahányszor a könyveket, mintha sose hallott-olvasott gondolatok lennének.

És egyre jobb. A Galápagost és az Utópiát először utáltam, de egyre többet tárnak fel magukból azok is, ahogy újra és újra elolvassa az ember.