Az első három rész számomra kultuszfilm, azt se tudom hányszor néztem meg. Az volt a jó, hogy az ember megnézte a filmet és utána volt ideje rá, hogy feldolgozza magában, továbbfantáziáljon róla, helyére tegye a lelkében. Erre most nincs mód és idő. Megszünt az a rendhagyó intimitás is, ahogy a néző tisztán az érzelmeire hagyatkozva a szívébe zárta ezeket a filmeket. Már nem tudok úgy gondolni pl. R2-D2-re, mint eddig, mert számomra lesújtó az a gondolat, hogy talán éppen most zabálja le valaki a mcdonalds-ban ketcuppal. Vérlázító az, ahogyan kitalálják helyettem és megpróbálják belémprogramozni azt, hogy mit gondoljak vagy érezzek a látottakkal kapcsolatban.
Ami már régebben sem tetszett az az, hogy már előre eldöntik, hogy kit kell szeretnem és kit gyűlölnön. Már megint egy papruhába bújtatott ember jelenti az univerzum legsötétebb erőinek és eszméinek az entitását és a már bemutatott következő(?) részekben legfőbb segítőtársa a stilizált wermacht rohamsisakba bujtatott Darth Vader lesz. Igaz a végén megjavul Vader - a papnak pusztulnia kell - , ki érti ezt?
Manapság már senki nem esik hasra attól, hogy űrhajók repkednek és robotok masíroznak tökéletes illúziót keltve. A számítógépes trükkök elvesztették a hajdani varázsukat, megszoktuk őket, senki nem kap vértolulást a látványtól. Kizárólag csak szilikonlényekkel egyre kevésbé lehet majd eladni a filmeket, mert a közönség mindinkább élvezhető sztorira áhítozik a padsorok között.
És ez most elmaradt. Kaptunk helyette egy pofoznivaló Jar-jart és átélhetetlen virtuális valóságot.
dióhéjban ennyi a hasfájásom.
-ant-