http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=157466643&t=9111571
"Marhaság. De azért kifejthetnéd bővebben, miben áll ez a kapocs. A szakvak, nyelvtan terén például. Mondj egy pár ilyen konkrét dolgot a hun nyelvből, ami kapocs a magyar és a türk között. Izgatottan várom, rajta... :"
---------
keleti szkíta (szaka): Szaka - szakály - székely
Etimológiai kapcsolatok:elkülönülésre vonatkozó fogalom, rész = szaka, szkíta őseink korábbi elnevezései
(Szakái, Szakály. Szakáld közönséges helynevek nálunk)
-------
A „szai” megnevezés a szkíta-hun „szak”-ból alakult, jelentése: ’valaminek része’. Ez adta a szakák más néven székelyek megnevezésének alapját is.
A szkíták perzsa neve szaka volt.
"A perzsák a Kr. e. 5. század óta három nagy száka népcsoportot különböztetnek meg: a Kaszpi-tengeren túl lakó „tengerentúli szákákat”, az Araxésztől északra a Volga–Amu-darja közén lakó „tigrachauda szakákat” s az Aral-tótól keletre, sőt a Tarim-medencében élő „haumavarga szakákat”. Ugyanezeket emlegetik a görög írók „szkíta”, „szarmata” és „száka” vagy „amrygiói száka” néven. A szarmaták tehát a nagy szkíta vagy száka népcsoportba tartoztak, de közösségükben éppúgy, mint a szkítákéban kétségkívül árja és kimméri elemek egyesültek. Török vagy mongol elemeknek sem a szkíta, sem a szarmata szövetségek keretében nincs semmi nyomuk."
H.B.
http://mek.oszk.hu/07100/07139/html/0011/0004/0003-3f3.html
秀支 xiù zhī
Koblen alapján sjok kie(?), Zhèngzhāng alapján közép kínai sɨuH t͡ɕiᴇ, archaikus kínai slus kje. A többi lehetséges fonetizáció is hasonló, mindent egybevetve egyedül a második írásjel hangértéke kérdéses.
A *k-s kiejtés alapján szavunk leginkább a székely szó szék tövével, valamint a szeg,szög szóval egyezik, melyek közül mindegyiknek volt „településrész, területrész” jelentése. A székely népnév szék– töve Klima László szerint etimológiailag a szeg, szög szóval függ össze, tehát ezekkel együtt az ugor *seηkɜ (TESz 3, 694) származéka. A régi sztyeppei népeknek megfelelően a katonai szervezet és a településrendszer szorosan összefüggött, tehát a szög és szék a sor, szer, sok szavakhoz hasonlóan jelenthetett katonai egységet is. A szigorúan nemzetségi alapon szerveződő régi nomád hadrendet a kora középkorban már csak a székelyek őrizték. A sztyeppei hagyományokat őrző székelyek egy-egy településrészt alkotó tizedei, századokba szerveződtek, a századok pedig a hadnagy vezette székekbe szerveződbe vonultak hadba. A településen belül a tíz (pl. Altíz, Feltíz) a szeg, ritkábban a szer szinonimája, a legnagyobb közigazgatási egység pedig a szék. A legnagyobb katonai és területi egység, a székely szék tövének nyilván a homonim „ülőeszköz” jelentésű szék hatására homályosult el az eredeti „szeg” jelentése. A hun katonai szervezetben is „ékekbe”, más fordítás szerint „szarvakba” osztották a hadsereget. Érdekes módon a régi finnugor népeknél is gyakorlat volt, hogy a ruhájukra varrt ék-alakú rátéttel jelezték a közösséghez való tartozásukat.
SZAKA, (1), (szak-a) fn. tt. szaká-t. 1) Egyegy elvált rész valamiből, pl. a kerék talpáról abroncsrovásból kitört vagy kihullott vagy kivágott darabka, rovaték. Különösen a székelyeknél divatos. Szakát vetett kerék vagy abroncs. Vágj szakát neki t. i. rovatékot az abroncsnak. (Kriza J.). Máskép: szakáj. – Ez értelemben nem egyéb, mint a önhangzóval v. utóhangzással megtoldott szak, milyenek máj mája, zúz zúza, bog boga, rongy rongya.
https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-szotara-czuczorfogarasi-55BEC/sz-6C9C8/szaka-1-6CAE9/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0xFWF9MZXhpa29ub2tfNTVCRUMiXX0sICJxdWVyeSI6ICJzelx1MDBlMWsifQ
szeg3 Alighanem ugyanaz a szó, mint a szeg2, az ugor előzmény ‘ék’ jelentéséből magyarázható az ‘ék alakú területrész, kiszögellés, szeglet’ is. Lásd még szegről-végről, sziget, szög1.
https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-etimologiai-szotar-F14D3/sz-F3D93/szeg3-F3E36/
szeg2 – ‘hegyes végű fa- vagy fémrudacska, amely beverve rögzítésre szolgál’. Származékai: szegez, szegel, szegecs, szegecsel. Ősi örökség az ugor korból: vogul szenk (‘ék, cövek, faszeg’). A köznyelvben inkább labiális szög formája él. Lásd még szeg3.
https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-etimologiai-szotar-F14D3/sz-F3D93/szeg2-F3E35/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0xFWF9MZXhpa29ub2tfRjE0RDMiXX0sICJxdWVyeSI6ICJzelx1MDBmNmcifQ
vicc:
szék: Ótörök eredetű: oszmán seki, tatár szeke, kazah szeki (‘pad, padka’) :)))))))))))
szak1 – ‘időtartam meghatározott része’: a nap szaka, időszak; ‘darab, rész’: versszak. Valószínűleg ősi örökség a finnugor korból: osztják szok (‘jég lemálló darabkája’), szagatta (‘darabokra ver’), finn sukku (‘szétzúzottság’). A finnugor alapszó alighanem igenévszó volt ‘darab’, illetve ‘darabol, letör’ jelentéssel; igei mivolta folytatódik a szakad, szakasz, szakmány származékokban. Lásd még éjszaka, észak.
Vicc:
szakóca – ‘kis szekerce’; ‘ősember kőbaltája’. A szlovén sekalce (‘hidegvágó, nyeles véső’) átvétele hangrendi kiegyenlítődéssel és al ⇨ ó hangváltozással: sekalce ⇨ szakalca ⇨ szakóca. A szláv előzmény?????? a szek- (‘vág’) igető származéka, így a ~ rokonságába tartozik a szecska, székács, szekerce, szuszék is.:)))))
vicc:
szekerce – ‘rövid nyelű, faragásra való ácsbalta’. Déli szláv eredetű szó??????: szerb-horvát sjekirica, szlovén sekirica; a magyar szóalak hangrendi kiegyenlítődéssel és a két nyílt szótagos tendencia alapján jött létre: sekirica ⇨ szekerice ⇨ szekerce. Egy szek- (‘vág’) igető származéka, így rokonságába tartozik a szecska, szakóca, székács, szuszék is.
SZAK, fn. tt. szak-ot, harm. szr. ~a. 1) Rész, mely úgy tünik föl elménkben, mintha bizonyos egésztől, vagy több hasonló nemüektől el volna választva, metszve, vágva, szabva stb. Ezen alapfogalom rejlik a szakad, szakaszt, szakgat, szakos, szakócza, szakmány v. szakvány származékokban. Szakká tenni (Kresznericsnél) am. részekre törni, tépni, szabni, hasítani; szakká válik, szakká leszen am. összenyomódik, törődik. Szak a könyvben, iratban am. a görög-latin paragraphus. Ezen öszvetett szóban: erőszak jelent tehetséget, vagy törekvést, melynél fogva erőnket mintegy szétbomlásig megfeszítjük, vagyis, mint mondani szokás, ha törik, szakad is, vagy erő szakadtáig elszánjuk magunkat a végrehajtásra. 2) Gyümölcsből való pép, kása, mely zúzás, törés, csömöszölés, vagyis részecskékre szakasztás által készül. Ez értelemben egyezik vele az íz, pl. szilvaíz, baraczkíz, azaz, lekvár, ízzé zuzott szilva, baraczk, minthogy az íz nem csak ínyekre ható érzést, hanem apró részecskéket is jelent. A föntebbi „szakká teszem“ „szakká leszen“ közelebb e jelentésre is vonatkozhatik. 3) Az időből, mint valami folytonos egészből elvont kisebb-nagyobb folyamrész. A tavasz, nyár, ősz, tél az évnek szakai. A nap a hétnek heted szaka. Az óra a napnak huszonnegyed szaka. Korszak. Időszak. Ifjusági, férfikori, vénségi időszak. Évszak. Fürdőszak. Továbbá bizonyos idő folyama alatt történt dolgok öszvege. Árpádok korszaka. Keresztes háboruk korszaka. – Ezen kérdésre mikor? határozói sajátságos szerkezete van ezen kifejezésekben: éjt-szaka, napot-szaka, hetetszaka (az Érsekujvári codexben), nyarat-szaka, telet-szaka, s am. éji időnek, hétnek, nyárnak, télnek folytában; mintha volna: éj-idő-szaka, nyár-idő-szaka, miknek elemzésére nézve l. NAPOTSZAKA, és NYARATSZAKA. 4) Jelenti az égtájnak, illetőleg látkörnek egy-egy külön gondolt részét. Éjszak, keletszak, délszak, nyugotszak, (septemtrio, oriens, meridies, occidens). Általában csak az ,éjszak’ divatos, melytől különböznek: éj-szaka és éjt-szaka. 5) Ezen öszvetételben, félszak am. a rendes egészhez képest fél alak. Félszakra épített háztető, mely csak egyik oldalról emelkedik föl. Félszakra fordítani az ekét, azaz, oldalast, nem egész talpára állítani. 6) Átv. ért. valamely társadalmi, ügyességi vagy szellemi egésznek része. Hivatalok különféle szakai. A tisztviselőt más szakba tenni át. A tudományok vagy müvészetek egy vagy több szakában jártasnak lenni. Ez a bölcsészeti, az a történelmi szakhoz tartozik. A tudományos értekezéseket szakok szerint osztályozni. Minden tudományszakból egy-egy pályakérdést hirdetni. – Egyébiránt legközelebb áll hozzá a magyar szeg, továbbá idegen nyelvekben a csagataj szak-mak (vág-ni), a szanszkrit szagh gyök, honnan a latin sec-o, s innen sectio, segmen, ismét a török és csagataj szök-mek (elválasztani, darabokra, részekre osztani) stb. Gyökeleme: sza, honnan szab szó is am. részekre oszt; a törökben is szap-mak am. szab-ni, vág-ni, bevág-ni. V. ö. SZAB.
https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-szotara-czuczorfogarasi-55BEC/sz-6C9C8/szak-6CAE6/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0xFWF9MZXhpa29ub2tfNTVCRUMiXX0sICJxdWVyeSI6ICJrZWxldHN6YWsifQ
észak – ‘a déllel átellenes égtáj’. Az éj és a ‘darab, rész’ jelentésű szak1 elhomályosult összetétele, elemei szerint tehát az éjszaka párhuzamos formája. Mai jelentése bizonyára azzal kapcsolatos, hogy az ~ mint égtáj éppúgy átellenese a délnek, ahogy a dél mint időpont az éjszakának vagy épp az éjfélnek. Más nyelvekben is akad példa rá, hogy az északot az ‘éjfél’ jelentésű szó jelölik: német régi Mitternacht, orosz régi és népnyelvi poljnocs, lengyel północ.
Szekér: A földrajzi helyeket négy égtájat részekre, azaz szegeletekre, szakokra osztották az ősmagyarok éj-szak, dél-szak - tehát a szekér az az eszköz, ami elszállította oda őket.
Távolabbi összefüggésben: amivel valahonnan el tudsz szökni, szökkenni, kizökkenni, szakadni, szaladni, szabadulni, ... valahonnan serényen egy sereggel( sokasággal, melyet egy csapatba gyült, sűrű, együtt levő, mozgó emberek, s más állatok képeznek.) Tehát bármilyen
"Alapfogalomban és hangban rokonok hozzá Vámbéry szerént az ujgur szek-mek (szök-ni, odább ugrani), csagataj szek-mek (átugrani), sziken-mek (szökken-ni, ugrándozni); Budenz szerént a lapp čäkke-(elszökni); ide sorozható a szanszkrit: szkad, görög σξαξω, latin scando, és szláv szkácz, honnan szkokan varangyos béka, szkócska, szökcső"
Vicc:
"szekér [1067 k. tn., 1372 u.] Vitatott eredetű. 1. Talán honfoglalás előtti iráni jövevényszó, vö. óind saka°a, középind
saga1a: ’kordé, szekér’; vö. még: középiráni *sakar (? *säkär) ’szekér’. A szó megtalálható az osztjákban is (lásd alább), s
feltehetőleg külön átvétel lehet mindkét ugor nyelv esetében az indo-szkíták egy iráni ágából. Az egyeztetést bizonytalanná
teszi, hogy az iráni nyelvek adatai mind mély hangrendűek. 2. Talán ősi, ugor kori szó, vö. osztják liker, ikär, jikär ’szán;
egy fajta sí’. Az ugor szó iráni eredetű lehetett, az ugor alapnyelvre rekonstruált alapalak *säk r ’egy fajta közlekedési
eszköz’. Az osztják és a magyar szavak szókezdő mássalhangzójának szabálytalan megfelelése az egyeztetést
--------
Perzsa: *sak (megy, folyik, fut, kóborol) = szakad, szökik, szabad / szavar
https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-szotara-czuczorfogarasi-55BEC/sz-6C9C8/szak-6CAE6/
SZAK, fn. tt. szak-ot, harm. szr. ~a. 1) Rész, mely úgy tünik föl elménkben, mintha bizonyos egésztől, vagy több hasonló nemüektől el volna választva, metszve, vágva, szabva stb. Ezen alapfogalom rejlik a szakad, szakaszt, szakgat, szakos, szakócza, szakmány v. szakvány származékokban
A tudományok vagy müvészetek egy vagy több szakában jártasnak lenni. Ez a bölcsészeti, az a történelmi szakhoz tartozik. A tudományos értekezéseket szakok szerint osztályozni. Minden tudományszakból egy-egy pályakérdést hirdetni. – Egyébiránt legközelebb áll hozzá a magyar szeg, továbbá idegen nyelvekben a csagataj szak-mak (vág-ni), a szanszkrit szagh gyök, honnan a latin sec-o, s innen sectio, segmen, ismét a török és csagataj szök-mek (elválasztani, darabokra, részekre osztani) stb. Gyökeleme: sza, honnan szab szó is am. részekre oszt; a törökben is szap-mak am. szab-ni, vág-ni, bevág-ni. V. ö. SZAB.
ZUG: Ősi örökség az ugor korból: osztják szong (‘sarok’). A magyar szó sokáig szug formában élt, s csak későn zöngésedett a szókezdő hang (lásd zarándok, zilál). A ~ mint összetételi előtag a zugban (‘félreeső helyen, titkon, feketén’) határozó jelentéstartalmát sűríti.
https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-etimologiai-szotar-F14D3/z-F4513/zug-F4565/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0xFWF9MZXhpa29ub2tfRjE0RDMiXX0sICJxdWVyeSI6ICJ6dWcifQ
szakál = megnyúlt, elkülönült rész
Egyezik vele az uigur, török, tatár szakal, mongol szakhal (barbe, barbe ou filets de l’epi, fibres de racine; honnan; boghodai jin szakhal, barbe du froment [kalász], khuluszun szakhal, grappe ou un épi de roseau); a wolgai finn sakal vagy sakala, továbbá a héber zakan, és arab dakan, melyek jelentenek állat is, szakált is (mertum, barba). Véleményünk szerint ugyanezen viszony létezik a magyar szaka (,toka’ jelentéssel) és szakál között, minthogy a szakál tömege leginkább a tokát környezi, s annak kinövése; hasonlóan a ,szakál’ szó nem egyéb, mint a megnyujtott, s mintegy kinőtt szaka.
Szák - zsák: hosszúkás, egyik végén nyitott tartó
szál – ‘hosszú és igen vékony tárgy, lény, képződmény’: hajszál, szálfa, szálegyenes; ‘fonal, cérna’; ‘hosszúkás dolgok egy darabja’: virágszál, egy szál kolbász; ‘darab, egység’: gond egy szál se, mind egy szálig odavesztek; ‘emberek közötti kapocs’: rokoni, érzelmi szálak. Származékai: szálas, szálaz. Talán ősi örökség a finnugor korból: vogul szil (‘szálka’), mordvin szalga (‘pálca’), finn salko (‘hosszú rúd’). Más nézet szerint a ~ a régi szil2 ige alakpárja. Lásd még szalag, szálka, szalu.
sző – ‘egymást derékszögben keresztező szálakból kelmét készít’; ‘‹pók› testnedvéből hálót készít’; ‘‹terveket, cselt› kieszel’. Származékai: szövés, szövő, szövet, szövedék, szövevény, szövevényes, szövődik, szövöget, szőtt, szőttes, szövődmény, szövődményes. Ősi örökség a finnugor korból: vogul szev- (‘sző’), osztják szohta (‘hajat fon’), zürjén szi (‘fonal, hajfonat’), finn see (‘fonal’). A ~ finnugor előzménye ‘fon’ és ‘(haj)fonat’ jelentésű igenévszó volt; a magyar szónak csak igei jellege maradt meg, és a rokon folyamatok között a fonásról a szövésre rögzült a jelentése. Régebben szőn alakja is volt (mint a lesznek a leszen); ebből származik a szőnyeg. Lásd még sövény, szöveg, szövetség.
https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-etimologiai-szotar-F14D3/sz-F3D93/szo-F3F9B/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0xFWF9MZXhpa29ub2tfRjE0RDMiXX0sICJxdWVyeSI6ICJzelx1MDE1MSJ9
---
Nem lehet véletlen, hogy a SZARV/ szarvas - SZÖK(IK) SZÖKKEN stb., BAK - BÖK - (BOG) BOKOR, BIKA, BAKTAT szavaink összefüggenek, mint a szarvas tulajdonságaira vonatkozó szkíta fogalaom.
Ugyanez a B/SZ váltás visszajön pl. a szoknya szavunkban is, egymásba szőtt (szálazott), egymásba bogozott vászon jelentésben. (szilárd dolgoknál egymásra csukódó: bicsaklott)
Somogyban és Baranyában bikla. Egyezik vele a szláv szuknya, és a posztót jelentő szukno, melynek törzse ugyan a szlávban szukati am. sodrás által fonalat készíteni, melyek gyöke legegyszerűbben a magyar sző v. szöv igével rokonítható. V. ö. SZŐ, ZEKE.
https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-szotara-czuczorfogarasi-55BEC/sz-6C9C8/szoknya-6DB32/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0xFWF9MZXhpa29ub2tfNTVCRUMiXX0sICJxdWVyeSI6ICJzem9rbnlhIn0
https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-szotara-czuczorfogarasi-55BEC/b-57DFC/bicsak-58E81/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0xFWF9MZXhpa29ub2tfNTVCRUMiXX0sICJxdWVyeSI6ICJiaWNza2EifQ#Lexikonok%5ECzuczor-BICSAK
