Kedves arpa-lajos!

Köszönöm! igyekzetem leírni e bordói-lé elkészítését és lényegét közérthetőbben. Az emberek félnek a kémiától, főleg az ilyentől, a gliofozátot meg mezítlábas papucsban, néha egy kicsit "erősebben" szórják, a házak körül, ott is ahol utána gyermekek rohangálnak a lepermetezett fűben. Egy eset: Doktor Úr köhög a kutyám! Doktor Úr: Milyen alj van a kutyaházba beterítve? Válasz: Szalma. Doktor Úr: Azonnal cserélje ki szénára! A gabonákat mostanában deszikkálókkal permetezik le aratás előtt, hogy spóroljunk, leginkább glifozáttal. Ezért köhög a kutyája! Persze mi meg az így kezelt gabonát fogyasztjuk... De legalább a kutya ne köhögjön! A bordói-lé, igaz sok réznyomot hagy vissza, megengedett a biotermesztésben, a bronzkorban egy kis réz-tolaranciát nyertünk, így az embere nyomokban nem annyira mérgező, leginkább hányunk vagy hasmenéssel leszünk elfoglalva avagy ezek ötvözetével. Máskülönben, a réz(II)-szulfát híg oldatát bizonyos típusú mérgezéseknél hánytatószerként vetik be.  Persze a bordói-lével megpermetezet zöldség- és gyümölcsféléket nem árt megmosni, mechanikai kezelésnek alávetni, mi egy kis ecetes ázatást is bevetünk a gipsz+réz(II)-hidroxid leoldásához...