http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=157434702&t=9111571

 

"Továbbá nincs -or főnévképző,"

 

-------

 

Jól látható, hogy az alábbi példában csak a magyar szavak logikai kapcsolata magyarázza a rokonértelmű fogalombővülést. A nyelvészeink ismét bebizonyították, hogy nem tudnak magyarul.

 

Árad, ered, jár, iram, érni, érteni - szavaink etimológiai szókapcsolatából érthető meg, mit jelent a magyar "-ár" végződés.

 

Se szeri, se száma pedig. Pl.: magyar, megyer, huszár.

 

Folyó ere, kút ere. Innen lett, ered...

 

 

ÉR, (1), fn. tt. eret v. ért, tb. erek. Eredeti általános értelme: bizonyos téren, irányban valahová elhatás, jutás, folyás, menés, vagyis azon vonal, út, csatorna, melyen valamely test tovább halad, jut, foly, terjed. Különösen 1) azon pont, hely, honnan valami kihat, kifoly, kifakad, hogy tovább jusson, haladjon. Folyó ere, kút ere. Innen lett, ered, és származékai. 2) Az állati és növényi testek azon csatornái, csövei, melyeken a vér és nedvek folydogálnak, szivárognak. Vérerek, életerek, öregerek, nedverek. Eret vágni v. vágatni. 3) Elszivárgó forrásvíz, melyet kicsinsége miatt pataknak vagy csermelynek nem mondhatni. 4) Vizenyős vidékeken áradás előtt és után kifakadó, s bizonyos mederben tovább szivárgó vízfolyás, mely szárazságban eltünik. Érben megsülyedt szekér. Keresztűl hajtani az éren. Ér mellett termett fű. 5) A meder, vagy vágmellékiesen szólva neder szóban (med-ér, ned-ér) am. folyóvíz teknője. Vág nedre, Vág-Duna nedre. 6) A bányászoknál, földalatti vonal, mely érczeket foglal magában. Közelebbi származékai (mint főnévnek és önható igének): erdő, ered, ereget, eres, eresz, ereszt, erez (mind ékvesztők) és ezek származékai. Egészen azonos ér önható igével, l. alább; s mindkettővel rokon a szanszkrit ar v. ár (am. megy, ér), ri v. rí [foly, fut], lat. rivus, hellén ρεω, ρεζω, persa: resz-íden (érkezni, jönni), német rinnen stb. A török er-mek, a magyar ér-ni többi jelentéseivel is bír (arriver; toucher; mûrir. Hindoglu).

 

AR, elvont gyök, mely némely származékaiban jelent 1) metszést, vágást: arat, előtéttel gyar, gyarat, sar sarol, sarabol, tar tarol, rokonai: or, ir, az ort, ortvány, irt, irtovány, előtéttel, csor, csoroszol, dor, doroszol, nyir, nyirbál származékokban. 2) értéket, becset, az arany-ban, s rokonai: ár (becs) és ér, érték. 3) terjedést, mértéket ezekben: arasz, arány, s rokona er, ér, honnan: ered, ereszt, erdő, 4) fordítva ra jelent magasságot, fölszint, pl. ház-ra, fal-ra; hangzóváltozattal rokonai a magasságra vonatkozó: or, orr, orcza, orom, orj, előtéttel: mar, marj, morj. 5) több helynevek gyöke, mint: Arács, Ardó, Arak, Ardány, Arló, Arma, stb. Az idegen nyelvekbeli rokonságokat lásd részint a származékok, részint az érintett magyar rokonszók alatt.

 

ÁRAD, (ár-ad) önh. m. árad-t. Mondjuk vízről, folyóról, midőn nagyobb tömegben öszvegyűlvén, dagad, emelkedik, illetőleg mind szélességében, mind magasságában vett árja növekedik. Árad a Duna, Tisza. Két, három lábnyit áradt huszonnégy óra alatt. Igekötőkkel: kiárad, szétárad, elárad, megárad. Átv. ért. szaporodik, sokasodik, terjed. Ránk áradt a sok baj. Szanszkrit nyelven: ardh, am. nő, szaporodik, növekedik, a török art-mak, szintén am. nőni, nevekedni, nagyobbodni.

 

JÁR, (rokon vele a török jürü-mek, [honnan jürüs = járás], mongol irrene, latin gradior, magyar ir gyök, iram szóban s er gyök ered, ereszt szókban); önh. és gyak. Gyöke vagy gyökeleme a mozgást jelentő j v. i (l. I. elvont gyököt, és j betü jelentését, melyekből a képzővel lett az igenév ia v. ja, s ebből gyakorlatot jelentő ar képzővel ja-ar, j-ár,

 

 

És itt a bohókás szóeredet is, a hozzá nem értőktől:

 

https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-etimologiai-szotar-F14D3/j-F2808/jar-F281C/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0xFWF9MZXhpa29ub2tfRjE0RDMiXX0sICJxdWVyeSI6ICJqXHUwMGUxciJ9