Történelmünk hamisítóinak másik módszere, hogy a hunokról, magyarokról, szkítákról szóló idegen nyelvű iratokat szándékosan hamisan fordítják. Ez nagyon jellemző kezdve a Képes Krónikától, Hérodotoszon át, Harun ar Rasid udvarában készült írásokig (akiről egy arab történész ismerősöm jegyzete meg, hogy köreikben már rég tudott, hogy ar-Rasid nem létezett se az udvara, de mivel az európai történészek veszettül ragaszkodnak hozzá ráhagyják. Azt is elmondta, hogy Európában szinkronizált évszámokkal jelentetik meg a lefordított történeti műveiket, mivel, bizony ha tetszik ez az Akadémiának ha nem, náluk 341 év eltérés van például Mohamed futása tekintetében, a hivatalos Európai dátumtól, de például az Etiópiai terjeszkedésről is, ami az ő időszámításuk szerint szintén 341 évvel korábban volt).

Főleg akkor ügyelnek kínosan a fordítások meghamisítására, amikor magyarokat neveznek pártusnak, hunnak, szkítának, vagy ne adj isten gepidának, ami szintén előfordul, bármily meglepő. Örömmel igyekeznek úgy fordítani Anonymust és Képes Krónikát, mintha Atila káinja lett volna Budának. Nagy kéjjel fordítják Jordanes gyűlölettől fröcsögő szavait a sötétbőrű Atiláról, idézik is, de amikor már szkítának nevezi Atilát, azt már nem idézik, nem fordítják.

Fordítják Widukind leírását a sosem volt Augsburgi vereségről, de kínosan kerülik, amikor ugyanez a Widukind leírja, hogy az avarok a hunok maradékai, és hogy az "avarok, akiket ma magyaroknak hívunk", milyen tetteket hajtanak végre.... Ezt valahogy kifelejtik a történelem könyvekből.