6. Függelék: A bolgár-török kategóriáról
"A minden sztyeppei nyelvet iráni és török kategóriákba er®ltet® indoger-manista nyelvészek maguk is érezték, hogy konklúzióik túl átlátszóvá válnak mind történeti, mind nyelvészeti érvek miatt, ezért beiktattak egy hipotetikus ún. bolgár-török nyelvet. Az uráli nyelvek és a köztörök nyelvek hatásaival ugyanis lehetetlen volt magyarázni a magyar nyelv minden velük két-ségtelenül rokon, de nem közvetlenül rokon jellegzetességét. Hogy vala-ogyan mégis tartani tudják a magyar nyelv északi, primitív eredetének dogmáját, ki kellett találniuk a nyugati török, bolgár-török kategóriát.
Tudnivaló, hogy a ma él® török nyelvek mindegyike a másik, a keleti török, köztörök kategóriába tartozik (a több nyelvi tömb határvidékén él® csu-vas nev¶ tipikus keveréknyelv nem nevezhet® töröknek, lásd alább). A holt nyelvekr®l pedig mindenki azt mond, amit akar, legalábbis addig, amíg elég hangos ahhoz, hogy a józan ész hangját elnyomja. Mivel a sztyeppei népek közül nagyon sok kihalt illetve beolvadt más népekbe (kazár, bolgár, be-seny®, jász, utigur, stb.), így nem volt nehéz a legcifrább nyelvi modellek tömkelegét a világra zúdítani a Kr.u. els® évezred kelet-európai viszonyaira vonatkozólag. A többszörösen közvetett érveken nyugvó, hipotetikus bolgár-török kategória a gombhoz varrni a kabátot tipikus példája volt.
Akadémiku-sainknak természetesen nagyon kellett vigyázniuk, hogy valaki majd nehogy arra a következtetésre jusson, miszerint e kategória lényegében a magyar nyelvet takarja. Mondjunk is gyorsan egy jellemz® példát: Kazária Don-parti vámhelyének görög és arab forrásokban fönnmaradt kazár neve ™arkhel volt, s Bíborbanszületett Konstantinosz magyarázata alapján ez a kazároknál Fehérhely (Fehérszállás, Fehérház ) jelentés¶, óorosz forrásokban pedig e név Belaveºa (fehér szállás, fehér tanya, fehér liget) alakú. E helynév töröknyelv¶ névadás esetén körülbelül Aq-sängir, Aq-bahçe vagy legjobb esetben is Aq-kale alakú lett volna (aq=fehér; sängir=hely, vár, sánc; bahçe=liget; kale=er®d). Ugyanakkor a magyar helynévadási terminológiában a fehér hely leg-valószín¶bb névalakja amúgy is Sárhely (vö. Sárvár=Fehérvár) vagy éppen Sárhel (e sorok írója el®bb ismert szül®falujában helet, mint helyet), arról nem is szólva, hogy éppen Sárhelr®l kerültek el® olyan cserépre írt rová-sok, melyek karakterei egyértelm¶en és els®sorban a magyar rovásjelekhez kö-thet®k ([37], 231. old.). A hel(y), kil (csuvas) stb. alakok a köztörök nyelvek-b®l egyszer¶en hiányzanak, s e nyelvek a fehér jelz®t is mindig aq-kal jelölik.(Az egyetlen gyanús kale név törökül er®döt jelent, ami nem egyeztethet® a ház, szállás, liget jelentés¶ χελlel, amelynek ugyanakkor mind alakilag, mind jelentésében a legpontosabb visszaadása hel(y). Sárhel mint vámhely egyébként is minden logika szerint régebbi, mint maga a puszta er®d, tehát a χελ elnevezés még véletlenül sem vonatkozhat er®dre, amely momentán mint er®d amúgy sem fehér, hiszen égetett téglából épült {[34], 42. fej.}.) Ez így nagyon egyértelm¶ szituáció volt. Ezért kitalálták, hogy a törökségnek volt egy olyan ága, amelyiknek a szavai között a magyarral sokkal több és közelibb egyezés volt, mint a tényleges török nyelvek esetében.
Ehhez éppen határvidékén kialakult csuvas nev¶ keveréknyelv, amely már annyi törökös hatást hordoz, hogy rá lehet fogni a török jelz®t, ugyanakkor van még annyi volgai ˝nn és baskír-magyar eleme, hogy azoknak a magyarral való egyezésébe mégis bele lehet magyarázni valamiféle török→magyar szókölc-sönzést. (Csuvasul momentán a fehér hely tényleg nagyon hasonló volna a kazár eredetihez: ™ur€-kil, de ez ett®l még nem zárja ki a ™arkhel-Sárhel(y) névazonosságot. S®t mint lentebb látni fogjuk, eléggé er®s érvek szólnak amellett, hogy a volgai bolgárok már ezer éve is egy köztörök nyelvet beszél-tek, tehát sem a ²ur€, sem a kil nem a bolgároktól ment át a csuvasba. Pláne, ha a ²ar=fehér szó a ma ugornak nevezett nyelvek ®si alapszava, amelyik ugyanakkor a tiszta török nyelvekben nincs is meg! Így ezek a csu-vasbeli szavak legvalószín¶bben a török hatást megel®z® kuruk mari vagy baskír-magyar elemek.
Eszerint összhangban a kútforrásokkal és a történeti érvekkel a Sárhel er®djének bizánci épít®ivel közvetlen kapcsolatban álló kazár arisztokrácia nyelve a mai nyelvek közül még mindig a magyarhoz áll a legközelebb.) Ezért aztán nagyon gyorsan deklarálták, hogy a mai csu-vas nev¶ keveréknyelv egyenesági utóda a hajdani bolgár-török nyelvnek, s ezzel egyidej¶leg a nyelvkölcsönzések irányát is minden komoly érv nélkül csuvas→magyar ill. csuvas→mari irányba fordították. (Az senkit sem zavart, hogy a törökség két ága közül az egyiket alig egymillióan beszé-lik, míg a másikat százmilliónál is jóval többen.) Kézzelfogható érv persze a bolgár-csuvas kontinuitás mellett csupán az az egyszer¶ tény volt, hogy lám, a dunai bolgárok elszlávosodtak, de ímhol vagynak az egykori volgai Bulgária területén lakó csuvasok, akik lám, nem szlávosodtak el...
Csakhogy néprajzi adatokkal igazolható (lásd mindjárt), hogy a csuva-sok nem kis része az eltörökösödött baskír-magyarok leszármazottja akik a mongol invázió el®tt még magyarul beszéltek , s®t a többi rész sem ere-deti török, hanem eltörökösödött hegyi cseremisz (kuruk mari), tehát a mai csuvas nyelv egy nagyon speciális török-magyar-cseremisz keveréknyelv, sem-miképpen nem képezheti egy olyan kihalt nyelvcsalád ®smintáját, amelyb®l való átvétellel volna magyarázható az él® magyar nyelv egy seregnyi szava. Tudniillik mindeme szavak fordítva, a magyar nyelv szavaiból váltak egy eltörökösött nyelv szavaivá mind Baskíriában, mind a volgai Bulgáriában. A volgai magyarok nem töredéknépe voltak Baskíriának, mint egyesek hiszik, hanem ®k voltak Baskíria. Rubruk 1254-es levele szerint: Pascatur, azaz Nagy-Magyarország ... Pascatur és a magyarok nyelve ugyanaz. A X. századi arab írók többsége egyenesen Árpád népét nevezi bas§irtnak! A vol-gai bolgár évkönyvek szerint a Baskort-ok urmiai-maszgut (mada, massza géta) vegyülék, akik urmiai nyelven beszélnek, s akiket a türkök Ugyr-nak neveznek, s kultuszuk középpontjában Madjar, az élet védelmez®je áll {[3], 1. fej.}. Ez az éppen a XIII. században készült írás bizony ízig-vérig magyarokról ír, s a nyelvükre való zavaros utalás is csak annyit mutat, hogy az bizonyosan nem az író által jól ismert török nyelvek közé tartozik, tehát szóba sem kerülnek holmi török baskírok, a Baskort név eredend®en a magyarokat jelenti! Richardus fráter sem holmi magyaroktól különböz® baskírokról, hanem bizony ungarokról írja, hogy az els® csatában ®k gy®zték le a tatárokat. Márpedig egy töredéknépt®l ez lehetetlen. Magában Bul-gáriában is a Gazi-Baradj Tárihi szerint 900 körül 190 ezer kipcsaki anyanyelv¶ lakos mellett 170 ezer Modjar azaz Baskort anyanyelv¶ lakos élt {[3], 7. fej.}!
És itt még valamire nagyon érdemes oda˝gyelni. Míg tehát Julianus, Ricardus, Rubruk, Plano Carpini és Benedictus Polonus tudósításai telje-sen egybehangzóan Baskíria totális magyarnyelv¶sége mellett szólnak, s ugyanezt er®síti meg nem csak a fentebb idézett szintén XIII. századi Gazi-Baradj-Tárihi, de a mai baskír törzsek többsége nevének kétségtelen magyar eredete is (Gyula-Yulaman, Jen®-Yeney, Gyarmat-Yurmati, Megyer-Mi²er, Nyék-Nägmän, Keszi-Kese), addig a Baskíriában térít® Johanca nev¶ mag-yar szerzetes 1320-ban már egyáltalán nem említ magyarokat Baskíriában, s®t manapság Tatárföldön és Baskíriában az a nézet egyenesen divatossá válhatott, amely szerint soha nem létezett volna semmiféle Magna Hungaria (jóllehet ez a név éppen a szóbanforgó területen még Johannes Schöner 1523-as térképén is szerepel)! Ez tudniillik tényleg Baskíria rövid id®n belüli (80 év) nagymérték¶ etnikai kicserél®dését jelenti (gondoljunk csak Kolozsvár legutóbbi szintén 80 évére!), s valóban: Julianus második (1237-es) tudósítása szerint már a tatárok a pogány magyarokat teljesen kiirtották[4]. Ilyen teljes kiirtást persze soha nem lehet teljesen komolyan gondo-lni, a lakosság egy része s ez a fentiek szemszögéb®l igencsak kényszerít® következtetés! nyilvánvalóan nyugat felé menekült, els®sorban éppen a kés®bbi Csuvasföldet jelent® Volgán túli erd®ségekbe.
Tehát akár tetszik, akár nem, a csuvasok ®seinek jelent®s része bizony egy kiterjedt magyar nyelvterületen vagy annak határvidékén élt, illetve ilyen nyelv¶ etnikumot fogadott kés®bb magába. Nota bene: minden további infor-máció hiányában is biztosak lehetnénk abban, hogy a csuvas nyelv hemzseg a magyar kölcsön- vagy maradványszavaktól"
---
Kánnai Zoltán: Néhány szó a kazárokról
