Ez már csak azért is fájdalmas, mert bár a bántalmazást kifelé  visszautasítjuk, elvetjük, befelé nagyonis a szeretetet éljük meg, amikor megtapasztaljuk, vagy hallunk róla. Nagyon sokszor hallottam, amikor bántalmazást észleltem, hogy "ugyan! Túlérzékeny vagy!" "Ez teljesen hétköznapi!" "De hisz' ez a család! Ez a családi élet!" "Hidd el, ez mindenütt, máshol is így van!" "Ez normális!"

 

Már nem tom, hogy Nyuszi barátom hol említett meg, melyik topicban, amikor döbbenten beazonosította a folyamatot. Valójában ez nyitotta fel a szememet. 

 

Szóval nem tudjuk az érzéseinket beazonosítani. Érzelmi analfabéták vagyunk. Tulképpen érezni is szégyen, nem illdomos, le kell tagadnunk, le illendő amputálni, meg kell nyomorítani a lelkünket a trsdlmi elvrs szerint. Ne sírj, ne hisztizz, ne röhögj folyton, ne ordíts, ha fáj, (szociális szak(r)embereknél ne nevezd meg a szenvedést, csak amikor fogadalmat teszel, utána felejtsd el!)

 

És akkor jön a kócsing, és megmondja a tutit! Ne azt kérdezd, miért marad, hanem azt, hogy miben tudsz segíteni, hogy otthagyja! Pfff... 

 

Csakhogy nem akarja otthagyni! Úgy érzi, őt szeretik. Ezt azonosítja be! Sőt! Nagy valószínűséggel ő maga is akar bántalmazni, csak gyengébb fél mivoltából fakadóan nem tudja kivitelezni. 

 

Az agresszió = feszültség, ami kisülésre törekszik. Kisülése az erőszak! Ez szül egy kéjérzetet nem feltétlenül szexuálisat, bár sokan hívei a "békülős szexnek", vagy nem véletlenül terjed a BDSM... 

 

Szóval a lényeg a bátorság lenne. A kérdést feltenni magunknak, hogy mi van akkor, ha senki nem "szeret"? Akkor ki vagyok én? Vagyok-e annyira értékes a magam számára, hogy a legkevésbé sem érdekel, hogy mások hogyan, miért (nem) fogadnak el? 

 

Hogyan tudok élni tovább, ha felismerem, hogy a szüleim, a családom, amikor erőszakot alkalmaztak, az nem a szeretet megnyilvánulása volt, tehát nem szerettek! Hogyan kell ezt feldolgozni?

 

És a helyzet az, hogy ehhez szakember kell! Ehhez nem elég egy kócsing, egy "barát", aki esetleg ugyanúgy azonosítja a saját életéből az erőszakot! És megkérdezi, hogy miben segíthetne, hogy otthagyd... Miben segíthetne??? Abban, hogy onnantól kezdve akkor ő üssön, vagy őt üthesse az áldozat, azaz "szerethessen"...