Így igaz. Eleve külön kell kezelni a hobbi és gazdasági megközelítést, és amíg 5-10 vagy akár 50 fáról beszélünk, az még bőven hobbi kategória. Nekem bőven 1000 fölötti fám van, de ez is csak hobbi ha közgazdászként nézem, mert a kockázata túl nagy, a jövedelemtermelő képessége pedig túl kicsi ahhoz, hogy pusztán ebből meg lehessen élni. 

Szerintem nagyjából 4 hektár az, ahol szóba jöhet a megélhetés (főleg, ha a telepítéshez sikerül pályázati forrást szerezni) - de ezt is úgy kell érteni, hogy simán lehet egymás után több olyan év is, amikor semmilyen _jövedelem_ nem képződik, ugyanakkor ez már akkora méret, amit 1 ember nem képes megművelni, megfizethető és megbízható munkaerőt találni pedig 'nem könnyű'. 

 

HA az a ha nem lenne ott, hogy nem csak termelmni kell : el is kéne adni. 

 

Úgyhogy a megéri-nem éri meg kérdést én nem a termelés hanem a piac oldaláról közelíteném meg : seprűnyélből is meg lehet élni, ha jól el tudod adni.

 

 

Több hektáron már több tíz tonna terem (jó esetben) - ez már nem az a kategória amit kiviszel a helyi piacra, meg eladsz ismerősöknek meg pálinkásoknak vagy a helyi zöldségeseknek. Ahhoz viszont édeskevés, hogy akár csak egy országos áruházlánc is szóba álljon veled, mert nem fog : nekik olyan partner kell, aki stabil, kiszámítható, programozható árualappal rendelkezik (akkor és annyit kér amennyit a kereslet kíván és ezt egyenletesen jó minőségben), erre pedig egy kistermelő nem képes, és nem is ért hozzá.

Ide már komoly logisztika, minőségellenőrzés, hűtőház, csomagolás kell - ez lenne a TÉSZ-ek dolga, a gyakorlatban viszont ez (sem) működik, vagy nem jól, mert a termelők nem (vagy nehezen) tudják elfogadni, hogy a helyi piacon kapott és tész-es átvételi ár között szakadék van (mert nem értik meg, hogy egy hűtőháznak, sőt a tésznek összességében messze nem csak villanyszámlája van) - másrészt mert a minőségi áruját inkább eladja kicsiben (sokkal többért mint egy tész-nek) a maradékot meg beviszi, jóvanazúgy.

Na ez így nem működik, mert így meg a tész nem tud működni, mert nem lesz versenyképes az áru az importtal (nem feltétlenül a kajszira gondolok, az alma a legjobb példa), vagy a helyi piacokkal. 

Szóval ahhoz, hogy ebben az országban (és messze nem csak a kajsziról beszélek, a kertészet kompletten ilyen) ez az ágazat úgy működjön, mint ahogy például ez az almáskert : https://www.youtube.com/channel/UC6rDulcLDe01aft8RHIgX5A 

amiben a videókon jól láthatóan megfelelő jövedelem generálódik, ahhoz nálunk a termőföldön kívül nagyjából az összes többi feltétel hiányzik:

- nincs megfelelő értékesítési lehetőség,

- nincs tőke,

- nincs munkaerő ahhoz, hogy ki tudjon alakulni sok, relatíve kicsi, de fenntarthatóan működni tudó kistermelő. 

Ez egy ördögi kör amiből a szereplők a saját erejükből nem fognak tudni kilépni, és ehhez jön még a termelési kockázat.... és ha ezt így végignézem, akkor az is csoda, hogy van még egyáltalán kajszi... de hogy egyre kevesebb lesz, azt a számok jól mutatják: https://fruitveb.hu/miert-tunt-el-magyar-malna-miert-tunhet-el-szabolcsi-alma/

 

 

A kajszival nyilván nem ilyen súlyos a helyzet - egyelőre, de a folyamatok (az időjárást is beleértve) ebbe az irányba mennek.