Szerintem a nevezett dolgok művészi értéke vitatható, ezzel szemben vitathatatlan, hogy ritka és komoly piaci/reklám értékkel bírnak. (De ilyen lenne pl. egy nyilvános akasztás is.) Minthogy a társadalmi tolerancia szintet (kí)sértik, inkább művészetnek próbálják beállítani, hiszen úgy könnyebb az ilyen extrém dolgokra előzetesen engedélyt (vagy legalább utólagosan beletörődést) szerezni.

A magam részéről
1.) Nem értek egyet azzal, hogy ott állítsanak ki ilyesmiket, ahol alapvetően művészi dolgokat.
2.) Nem értek egyet azzal sem, hogy más olyan helyen állítsák ki, ahol zavarnák a rájuk nem kíváncsi tömegeket. (Ahogyan éjszakai pillangókkal sem kívánok találkozni úton-útfélen.)
3.) Nem értek egyet azzal sem, hogy közvetve, vagy közvetlenül részesüljenek azokból a pénzekből, amelyek a művészetet hivatottak támogatni.
4.) Amennyiben nem kötődik bűnözéshez, arra alkalmas (esetleg kijelölt) helyeken, önfinanszírozó jelleggel bemutathatják. (Lásd ismét a pillangók esetét.)

A példa kedvéért, bár Leonardo da Vinci anatómiai rajzai művészi igazán kivitelezésűek, de azért a házasságkötő teremben mégsem szívesen nézegetném őket.

Egyébként a közönség szerintem nálunk is hasonlóan reagálna. (Egy hangos (és pénzes) kisebbség loholna mielőbb megnézni, a többségnek meg meg lenne róluk a véleménye.)