Azt hiszem, módosítom véleményemet :) olyan részeket említesz, amire én is felkaptam a fejem, de nem álltam meg itt ezeknél, pedig hangsúlyosak voltak Britt M életében, meg amúgy is.

Az mondjuk, hogy nem csapot patáliát, valahogy a helyzete is hozta, negyven évig teljes kiszolgáltatottságban élt, ám ennek ellenére mégis mert lelépni és újba belevágni, 63 évesen (szentséges ég, nem tudom én képes lennék-e rá, ugye hogy ugye).

Azt hiszem, nekem az érzelmek hiányoztak ebből a nőből.

A nagyobb gond az volt, hogy vasárnap néztem meg, egy nagyon sűrű és mozgalmas nap után és nem tudtam ráhangolódni erre a csendes lassú víz partot mos filmre.

Köszönöm, hogy más világításba helyezted :)