Táltos - szavunk eredete és a tolmács szó kapcsolata
konszenzusos etimologia:
- Egy ótörök *tilmacs szóból, vö. modern török dilmaç, csuvas тӑлмaч.
- A végződéshez lásd az ács szót.
- Hasonló végződést más magyar szavaknál is találunk, de ezek alapszava/eredete a homályba vész. Pl. szakács.
https://hu.wiktionary.org/wiki/tolm%C3%A1cs
TOLMA / TULMA
A fönti Tolma > Tolna változás esetleg azonban megengedi azt is, hogy a szóba jövő személynévi háttérbe beemeljük a Tolma személynevet is: 1200 k.: Oluptulma ~ Tulma, [1280]: Tulma (ÁSz. Tulma), bár erről BENKŐ LORÁND azt tartja, hogy Anonymus kreálta helynév alapján (1998: 19, 54).8 Mindezt figyelembe véve úgy vélem, Thelena ~ Tolna nevének eredetét totovábbra
is inkább bizonytalannak tarthatjuk, s egyetlen szóba jöhető magyarázatának— az itt említett fenntartásokkal — a személynévi származtatást tekinthetjük.
Hoffmann I.
https://www.google.com/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=&ved=2ahUKEwjFpbLFoMbuAhXKl4sKHZMQAIsQFjABegQIAhAC&url=http%3A%2F%2Fht.unideb.hu%2F4%2F14hoffma.pdf&usg=AOvVaw2fDSNQhWMydIu8k8n8ISvA
TÁ(L) = Varázs(szó) ?
TÁLTOS
táltos – ‘sámán, természetfölötti képességű ember ‹a magyar ősvallásban›; ‘csodás képességekkel bíró mesebeli (ló)’. Származéka: (meg)táltosodik. A ~ tált- alapszava ősi örökség az ugor korból: vogul túlt (‘könnyűszerrel’), osztják tolten (‘varázserővel’), tolt (‘láz’). A magyar szó denominális -s képzővel alakult, eredeti jelentése ‘varázserővel bíró’ lehetett.
https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-etimologiai-szotar-F14D3/t-F4015/taltos-F4054/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0xFWF9MZXhpa29ub2tfRjE0RDMiXX0sICJxdWVyeSI6ICJ0YWwifQ
A Bécsi codex irója a magus szó értelmében használja: „Parancsolá kedég király, hogy egybe hivattatnának az oltáron nézők, és a táltosok“ (magi). „Tudakozik illen nemő igét menden oltáron nézőtől, és táltostól.“
A fentebbi pontok szerint a tátos vagy táltos szóban a mondottak nyomán valami titkos, titokszerü rejlik; amidőn törzsben legközelebb jár hozzá a mongol dalda v. daldu am. titkos, rejtélyes; és titok, rejtély (secret, mystérieux; le secret, le mystére), mely tehát magyar s végzettel: daldá-s v. daldu-s am. titokkal, v. rejtélylyel, v. titkos dologgal biró v. foglalkodó. Akik a táltos vagy tátos szóban a tudás v. tudákosság alapfogalmát veszik kiindulási ponttul, azok törzsi és fogalmi rokonságban állónak a tud, tan, tana, tanács szókat vélik, midőn legközelebbnek tartják hozzá a finn taitaa- azaz ,tudni’ igét; s némelyek viszonyba hozzák az egyiptomi Thaut v. Taut v. Thot szóval (bölcseség és tudomány istene) úgy a germán Tuisto stb. szóval is.
https://www.arcanum.hu/en/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-szotara-czuczorfogarasi-55BEC/t-6E0A8/tatos-6E673/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0xFWF9MZXhpa29ub2tfNTVCRUMiXX0sICJxdWVyeSI6ICJ0XHUwMGUxbHRvcyJ9#Lexikonok%5ECzuczor-T%C3%81TOS
Tilt
A szócsalád til- töve bizonytalan eredetű. Nem túl meggyőző feltevés szerint maga is származék, a titok alapszavának ti- eleméből való mozzanatos -l képzővel. A ~ mozzanatos -t, a tilos deverbális -s képzővel alakult ki (mint pl. teljes).
https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-etimologiai-szotar-F14D3/t-F4015/tilt-F4171/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0xFWF9MZXhpa29ub2tfRjE0RDMiXX0sICJxdWVyeSI6ICJ0aWxvcyJ9
titok – ‘mások előtt leplezett, elhallgatott dolog’; ‘megmagyarázhatatlan, rejtélyes dolog’: a természet titkai. Származékai: titkos, titkosít, titkol, titokzatos, titoknok, titkár, titkolózik. A szócsalád feltehető tit- alapszava talán ősi ugor örökség: vogul tujt- (‘elrejt, eldug’); a -k deverbális főnévképző, mint a nyomdok, szándék szavakban. A titoknok, titkár, titokzatos nyelvújítási szóalkotások. Lásd még tilt.
https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-etimologiai-szotar-F14D3/t-F4015/titok-F418F/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0xFWF9MZXhpa29ub2tfRjE0RDMiXX0sICJxdWVyeSI6ICJ0aXRvayJ9
TITOK:
E szerint a titok gyöke tit nem egyéb, mint vagy a tilt igének egyszerű alakja, az l hangnak kihagyásával, vagy pedig a til gyökben levő l átváltozott t-vé, mint a régies ,képmutaló’ ma ,képmutató’, vagy megfordítva a régies ,porosztó’ ma ,poroszló’ szókban. Hasonló ezekhez ,melencze’ és ,medencze’ t i. ebben t helyett a legközelebbi rokon d áll. Lehet a til és tit gyökök között oly viszony is mint sül és süt, nyil(ik) és nyit között. Vámbéry szerént ujgur nyelven a tit-mak (tilt-ani, meggátolni) ige törzse csakugyan tit. V. ö. TIL; TILT. Egyébiránt legközelebb áll a tit gyökköz az orosz taity (Gyarmathi). Budenz J. pedig a ,titok’ szóval több finn stb. szókat egyeztet: finn kätke-elrejteni, kätkö, rejtek, lapp čäke-elrejteni (abscondere, occultare), čäko (celatum, arcanum), čäkon le (in occulto est); čäkos (occultus), finnlapp čiekka-elrejteni, čiekko, čiekkos rejtekhely; mordvin käše-elrejteni stb.
https://www.arcanum.hu/en/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-szotara-czuczorfogarasi-55BEC/t-6E0A8/titok-6EEAE/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0xFWF9MZXhpa29ub2tfNTVCRUMiXX0sICJxdWVyeSI6ICJ0aXRvayJ9
TIL, (2), elavult név- és igegyök, melyből tilalom, tilos, tilt és a régies tiloszik származtak, s melyek mindnyájan némi erkölcsi távolításra vonatkoznak, mennyiben ami tiltatik, vagy tilos, tilalmas, ahhoz közeledni nem szabad, attól távolodni, tartózkodni kell; s a régies tiloszik épen am. tartózkodik. Ezen alapeszméből kiindulva legvalószinűbbnek látszik, hogy a til nem egyéb, mint hangzóváltozattal módosított tal, tol; amabból t miveltetővel lett til-t, mint a kel, telik, alik, válik igéből kelt v. költ, telt v. tölt, alt v. olt, vált. E szerint a til mint elavult főnév annyit tenne mint távol, honnan tilos am. távolos és tilt am. távolít, távollá tesz.
https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-szotara-czuczorfogarasi-55BEC/t-6E0A8/til-2-6ED51/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0xFWF9MZXhpa29ub2tfNTVCRUMiXX0sICJxdWVyeSI6ICJ0aWwifQ
Tud:
Egyezik vele legközelebb a votják tod-, erzamordvin soda-, melyek szintén azt teszik: tud-ni; nem különben a régi hiungnu (hún) tusi, mely Deguignes szerént bölcset (tudót), különösen bölcs királyt jelentett; a mongol tüszü-kü (préméditer) honnan: tüszetei (prudent), tüszele-kü (comprendre), tüszüb (combinaison) stb., toda v. todo (klar, deutlich), csida-khu (können, vermögen). Továbbá rokonok Vámbéry szerént csagataj nyelven: tuj-mak am. megtudni, megérteni, felfogni; és oszmanli nyelven: dujmak am. érezni, megtudni, hallani; Budenz J. szerént pedig a finn tietä- am. tud-ni, tiedusta- tudakoz-ni, taita- (können, verstehen), az észt teed-, teäd, a lív tiedö-, a lapp tete-, taide-, a finnlap diette- am. tud-ni. Végül idesorozható a peres dákh-tan, másképen: dán-isztan 1) scire, intelligere, percipere, cognoscere; 2) putare; 3) discernere, distinguere: 4) posse. (Vullers); innen dánis tudás, dáná tudó, tudós, bölcs; a zend dáó tudó (in fine compositorum = sciens. Vullers).
Tolmács szavunk lehetséges hun eredete:
Tilmic - Tilmac - Talmács - Tolmács hangváltozások okai a korabeli lejegyzésekben:
Kazir -Kazár hangváltozások / ITIL - ETEL - ETIL - ATIL hangváltozások / Megyer - Magyar / Endre - András stb
Kánnai Zoltán
https://www.fajltube.com/irodalom/tortenelem/Nehany-szo-a-kazarokrol12577.php
"A Ravennai Geográfus akacir-kazár azonosságról szóló tudósítását nagymértékben támogatja az a tény, miszerint két örmény forrás is kazárokat jelez a IV-V. században a Kaukázustól északra, márpedig a mondott idõben a mondott területen éppen az akacirok éltek, tehát szinte lehetetlen, hogy a szóbanforgó örmény források ne õket nevezték volna kazároknak. Az is súlyos érv a latban, hogy a kazárok megjelenésével az akacirok nem szívódhattak föl,márpedig a kazár név nyugati forrásokban való megjelenésével egyidejûleg eltûnik az akacir név. Jellemzõ, hogy Németh Gyula (aki egyébként a kazárokat türköknek tartja) az akacirokat finnugornak valószínûsíti [23], míg Joseph Marquart [19] az akacirokat egyenesen a magyarság õsének tekinti! A különbözõ forrásokban elõforduló kazar-kazir kettõsség oka talán az archaikus mély hangrendû "i" hangban rejlik, nevezetesen hogy e hangot a görög és a latin nyelv - hiányos hangrendszere lévén - néha "i"-ként, néha pedig "a"-ként adta vissza. Erre a többes jelölésre a kazárok mellett több rokonnép esetében is van példa: magyar-magyer, szabar -Zobor -szaber -szabir, avar-avir, ungar-venger stb.. (A szabar ill. Zobor alak magyar helynevekben és Bíborbanszületett Konstantinosznál, a szaber alak Theophanesnél, az avir alak pedig Jordanesnél fordul elõ.)"
-----
"Arra, hogy a modernkori nyelvészet mennyire visszásan kezeli a koraközépkori írók által használt török jelzõt, a következõ is jellemzõ példa: Al Biruni [1], [31]) X. századi perzsa-arab író közli, hogy az "alánok nyelve a chovarezminek és a besenyõk török nyelvének keverékébõl állt." ([31], függelék 28. old.) Abban viszont a legtöbb modern nyelvész egyezik meg, hogy az alán nyelv a mai oszét nyelv õse, és e történészek jelentõs része e nyelvet iráninak tartja. Tehát az alán nyelv nem lehetett még "részben sem török"! Ennek fényében Biruni közlése csak úgy magyarázható, ha az általa "török"ként aposztrofált besenyõ nyelv nem volt a mai értelemben török! Arról nem is beszélve, hogy a chovarezmi nyelv sem éppen mondható tiszta iráni nyelvnek, ugyanis a perzsa nyelvjárásokat a koraközépkori arab írók jól ismerték, viszont a chovarezmi nyelvrõl ilyeneket írnak: "különálló" (Istahr), "Horezm nyelve érthetetlen" (Al Muqaddasï) ( [13], 44. old.). Éppen úgy, mint a kazároké. Ebbõl a "török" illetve "különálló" nyelvbõl ugyan hogyan állhatott volna össze egy "iráni" nyelv?
Biruni adata természetesen megint csak nem a hivatalos verzióval, hanem Joszef Ben-Gorion közlésével találkozik, aki szerint a besenyõk és alánok testvérnépek! (Biruni az alánok és besenyõk közös õshazájáról beszél!!!) Ami persze megint csak azzal jár, hogy a besenyõk nem lehetnek igazán törökök, de az alánok sem lehetnek igazán irániak. Hanem mint a kazárok: "nyelvük nem hasonlít sem a törökhöz, sem a perzsához" . (Mindezeknek ismeretében talán az úz-jász kontinuitás gondolata sem tûnik kapásból félresöprendõnek! Pláne, ha Maszúdinál basanak és yasni közös õstõl származnak. A szaltovói "alán" kultúra területe is mindenesetre kísértetiesen abba az irányba esik, amerre Bíborbanszületett Konstantinosz Atelkoi ovszov-ot emleget. Azt se felejtsük el, hogy a Nyesztor-krónika szerint is a besenyõk Árpád magyarjainál korábban jelentek meg Kelet-Európa nyugati felében. Ez a sok egybeesés aligha lehet véletlen.)
Láthatjuk tehát, hogy a kazároknak mind a nyelvére, mind a rokonaikra vonatkozó kortárs forrásadatok egymással csodálatos összhangban állnak, s ebbe az összhangba csupán egyetlen fals hang hasít recsegve bele: a hivatalos akadémiai történészeké, akik a kazárokat mindenáron töröknek akarják beállítani. Nekünk magyaroknak különösen fontos tudnunk, hogy az egykori kazárokban nem egy bennünket iga alatt tartó török népet, hanem édestestvért tisztelhetünk. Ezen testvérnép történelmének fõ örökösei mi magyarok vagyunk; se történelem emlékét elsõsorban a mi kötelességünk újra felfedezni, megõrizni és megbecsülni."
----------
1. A X. század elõtti kútfõk
A források. Plinius (Kr. u. I. század) India vidékén kazirokat mint szkítákat említ: "ab Attacoris gentes Phruri Tochari et jam Indorum Casiri introrsus ad Scythas versi" (Historiae Naturalis L. VI., [18])
A 700 körül író Ravennai Geográfus a kazárokat az ugyanott mintegy száz évvel korábban lokalizált akacirokkal azonosítja, s közlésében ismét feltûnik az elõbb már szereplõ kazir név: "Item ponitur in locis plantiis longe lateque nimis spatiosissima [patria] que dicitur Chazaria, quos Chazaros super scriptus Iordanis Agaziros vocat, per quam Chazirorum patria plurima transeunt flumina inter cetera fluvius maximus qui dicitur Cuphis" ([26], Szójegyzék, 82)
Chorenei Mózes örmény író az V. században már kazár néven említ egy népet a Kaukázus vidékén: "Északi Szármáciában számos nép lakik, úgymint kazárok, hunok, bulchok, basilok, abházok, kud- vagy guda-makarok és masszagéták." (Moses Chorenensis Geographia) Ugyanõ másutt: "(Valarsesnek, 194-214) ... országlása idején az északiak, azaz a kazárok és basilok egyesült csapatai SzurhabVenaszep nevû királyuk vezérlete alatt a tzur-kapun betörtek ..." (Historia Armeniae). Eszerint már Kr. u. 214. elõtt kazárok éltek a Kaukázustól északra!
József király levelében ez szerepel: "Apáink nyilvántartásában azt találtuk, hogy atyáink egyikének, Togarmának tíz fia volt (a nevek egy részének elmásolása valószínû!), s ezek név szerint a következõk: 1. Agiôr 2. Tirôsz 3. Avôr 4. Ugin 5. Bizel 6. Tarna 7. Kazar 8. Zagur 9. Balgôr 10. Szavvir (szabir). Mi Kazártól vagy Kozártól származunk." Joszef Ben-Gorion feljegyzése héber másolásban és arab fordításban is ránk maradt (sajnos ezekben is erõsen valószínû egyes nevek elmásolása). A héber szöveg szerint:
"Thugarmának tíz fiúból álló családja volt, a leszármazottai név szerint: 1. Kozar 2. Pacinak 3. Aliqanosz 4. Bulgar 5. Ragbiga (Ragbina, Ranbona) 6. Turqi 7. Buz 8. Zabuk 9. Ungari 10. Tilmac (Tilmic). Ezek mindnyájan nyugaton élnek és lakhelyeiket saját nevükrõl nevezték el. Az Ethel folyónál is laknak még, ez az Elatach. Ungari, Bulgar és Pacinak sarjai egy nagy folyó, a Duna mellett laknak."
Az arab verzió szerint a testvérnépek nevei: 1. Khazar 2. Badsanag 3. Asz-alân 4. Bulghar 5. Zabub 6. Fitrakh (Kotrakh?) 7. Nabir 8. Andsar (Ajhar) 9. Talmisz 10. Adzîgher 11. (az arab átírásban egy tizenegyedik törzs is szerepel) Anszuh.
Mindjárt szemünkbe tûnik a Joszef Ben-Gorion feljegyzésében szereplõ Pacinak ill. Badsanag név, amelynek talán Bizel felel meg József király listájáról, de mindenképpen besenyõket jelent. A Tilmac név is kétségkívül a besenyõk Talmács nevû törzsét jelenti. A besenyõk eszerint testvérnépei a Kozar, Bulgar és Ungari népeknek (ez X. századi adat!). Sõt Joszef Ben Gorion írja, hogy ezek közül Ungari, Bulgar és Pacinak az õ idejében a Duna mellett élnek, tehát félreérthetetlenül a magyarokról, bolgárokról és besenyõkrõl van szó! Ha e listák népei közül egyesek török, míg mások magyar nyelvûek lettek volna, a héber tudós minden bizonnyal nem írta volna õket legközelebbi testvérnépeknek! (Lásd alább ezzel kapcsolatban Maszúdi adatát is.) Ez egy igen erõs bizonyítéka annak, hogy a listákon szereplõ népek legalábbis közel magyar nyelvûek voltak. (Egyébként az arab írók midõn " jelzõ nélküli" törököket emlegetnek, a kirészletezéskor mindig a karlukokat, kimakokat és rokonaikat sorolják föl, és soha nem a fenti listákon szereplõ népeket!)
Szintén azonnal szembetûnõ, hogy az alánok (Aliqanosz, Asz-alân) is a kazárok testvérnépei, éppen úgy, mint Zakariás rétornál. Lám, a hivatalos álláspont szerint a kazárok töröknyelvûek, míg az alánok iráni nyelvûek voltak; a fentiek szerint viszont testvérnépek, tehát nagyjából egynyelvûek - amint az Zakariás rétor közlésébõl is külön kitûnik.
2. Hun népek, hun nyelv, hun tolmácsok
Zakariás rétor fentebb idézett közlésében tehát szerepel tizenhárom "hun" nemzet, amelyek a Kaukázusban, a kapukon belül élnek, név szerint az onogur, ugor, szabar, bolgár, kuturgur, abar, kazár, dyrmyr (?), saragur, barszil (?), káliz, abdél és eftalita népek. A hun jelzõ és a két legutóbbi név nagymértékben alátámasztja a kazár és a vele rokon népek fehér hun eredetét. Az egész közlésben talán az a legfeltûnõbb, hogy a tizenhárom "hun" nép elõtt felsorolt népek mindegyikénél meg van említve a nyelv ill. a saját nyelv, a tizenhárom hun népnél viszont éppenhogy nincs! Mindennek a tetejébe: Zakariás rétor éppen itt és éppen e népekkel kapcsolatban még használja is a "hunok nyelve" kifejezést, méghozzá egyes számban!!! Az is figyelemreméltó, hogy a tizenhárom népen kívül más "hun" nemzeteket is felsorol Zakariás (alánok, ddw és az egyik bolgár csoport), s amelyiknek ezek között a többitõl elütõ nyelve van - az egyik bolgár csoportról van szó -, azt azonnal meg is említi! Mindez erõteljesen támasztja alá azt, hogy az együtt említett tizenhárom nép viszont teljesen azonos nyelvû! Ehhez fontos adalék a következõ: a hivatalos történetírás a magyarságot éppen az V. századtól "onogur kötelékben" szerepelteti, s ezek az onogurok a szabirokkal és avarokkal együtt szintén szerepelnek a tizenhárom felsorolt kaukázusi nép között. Namármost a felsorolt népek eme nagy száma ilyen kis területen csak úgy lehetséges, hogy az egyháztörténet-író az ott élõ legkisebb népeket is belevette a felsorolásba.
Nota bene: a magyarok valamely név alatt explicite szerepelnek a felsorolt népek közt, akármi is volt közöttük a köteléki viszony. (Hacsak nem éppen az az igazság, hogy a magyarság több nép egyesülésébõl jött létre a szóbanforgó népek közül, ami sokkal valószínûbb, hiszen a IX-X. századi magyar haderõ csak nagylétszámú -Európában az egyik legnagyobb - népességgel magyarázható. Ez esetben inkább beszélhetnénk arról - ha már valaki ilyeneket szeret emlegetni -, hogy az onogurok kerültek magyar kötelékbe.) Szumma szummárum: a felsorolt népek közt ott vannak a magyar nyelvû magyarok. Ha pedig nyelvük elütött volna a többi felsorolt nép (pl. kazár, szabir, onogur, avar, káliz) nyelvétõl, azt Zakariás rétor okvetlenül közölte volna. Hiszen az elõttük felsorolt népek mindegyikének említésekor (Grúzia, Aran, Sziszgan, Burgar), kiemeli, hogy õk "külön nyelvvel bíró " nemzetek. A többi tehát -a magyart is beleértve - ugyanazt a nyelvet beszéli. (Továbbá ha csak arról volna szó, hogy a bulgárok a türk nyelv egy másik dialektusát beszélik, mint a tizenhárom felsorolt szintén török nép, akkor igencsak furcsa lenne, ha ezt Zakariás rétor kiemelné, midõn a magyarok sokkal eltérõbb nyelvét említés nélkül hagyja!)
E népek többsége (avarok, uturgurok, kuturgurok, onogurok, ugorok, kazárok-kabarok, kálizok stb.) egyébként egymás után csapódott le a Kárpátmedencében, s ha ezek törökök lettek volna, akkor a török lett volna a Kárpát-medence integráló nyelve, nem pedig a magyar. De az a magyar lett, s egyelõre máig az. Sõt a XI. századi helynevekbõl tudjuk (Kniezsa István nyomán), hogy a Kárpát-medence a X-XI. században - elenyészõ szigetektõl és a peremvidékektõl eltekintve - színmagyar nyelvû volt. Tehát a tizenhárom felsorolt kaukázusi nép nyelve is közel a magyarral azonos volt. Ezzel vág egybe Bíborbanszületett Konstantinosz közlése is, mely szerint a kazárok és magyarok nyelve egymástól csak dialektusban különbözött ("... a turkokat a kazárok nyelvére megtanították, és mindmáig megvan ez a dialektusuk").
A görög császár pontosan tudta, mit ért dialektus alatt. (Egyébként is, török nyelvû kazárokkal [és szabirokkal, avarokkal, onogurokkal, kálizokkal stb.] számolva, a császáríró "a turkokat a kazárok nyelvére megtanították" és "tudják a turkok másik nyelvét is" tudósításai olyan totális török-magyar kétnyelvûséget jelentenének - török nyelvi túlsúllyal -a X. század Magyarországán, ami egyszerûen nem lehet igaz, hiszen a száz évvel késõbbi magyarországi nyelvi viszonyokat már jól ismerjük, s ebben nyoma sincs kétnyelvûségnek, törökség csak elenyészõ százalékban fordul elõ.) Mindez pedig újra csak egyet jelenthet: mégpedig azt, hogy e tizenhárom nép közös nyelve a magyar nyelv volt. (Annyit már a bevezetõben is láttunk, hogy a Nyesztornál elõforduló fehér és fekete ugorok is magyar nyelvûek voltak. Ezt Zakariás rétor közlésébe visszavetítve - amit a népnevek párhuzama miatt föltétlen megtehetünk - már az elõbbiektõl függetlenül is arra kell jutnunk, hogy legalábbis a 'WGR, WNGR és SRWRGWR' népek magyar nyelvûek voltak. Ennek fényében már igencsak furcsa lett volna Zakariás rétor részérõl, ha nem hívja föl a figyelmünket a többi "hun" nép különbözõ nyelvére már ha tényleg különbözõ nyelvûek lettek volna!)
A tizenhárom szóbanforgó "hun" nép egynyelvûsége a fentieken kívül a következõ aspektusból is tökéletesen nyilvánvaló: mint már említettük, Zakariás rétor ezen népekkel kapcsolatban egyszerûen csak "húnok nyelvérõl" beszél, midõn e tizenhárom népet "hún"-nak nevezi. Na most, ha netán különbözõ nyelvûek lettek volna, akkor nem írt volna ilyet, hogy a szent könyveket lefordították "a húnok nyelvére" , hanem természetszerûleg így írt volna: a szent könyveket lefordították "az onogurok nyelvére" vagy: "a kazárok nyelvére" stb. és a "a húnok nyelve" kifejezést egyáltalán nem használta volna! (Pláne, ha más népek esetében akkora figyelmet szentel a saját nyelvnek!!!)
