TA -gyök TÁRSadalmépítéssel összefüggő szemantikai kapcsolatai:

 

 

TANÁCS, TANU, TUD,

 

TOLMÁCS

 

TOLONCOL

 

 

TÁVOL

 

távol – ‘messze, messzire’; tőlünk távol, távol került tőlünk; ‘nem jelen‹lévő›’: távollét; ‘‹főnévként› messzeség’: a távolban vitorla tűnt fel. Megszilárdult ragos alakulat; egy távolra mutató ősi *ta- névmástőből lett -l ablativusi képzővel, akárcsak a túl. A szó belsejében talán egy további rag, a lativusi -i járult a tőhöz, s az így előállt tá-ol szótagok között a v mint hiátustöltő jelent meg; az is lehet viszont, hogy a v egy ősi, uráli m névmásképző maradványa m ⇨ b ⇨ v átalakulás révén. Az eredeti ablativusi jelentés (‘amonnan’) idővel locativusi, illetve lativusi lett (lásd fent); ez talán a nézőpont váltásával magyarázható: ‘messziről nézve’ ⇨ ‘messze állva és ide nézve’ ⇨ ‘messze állva’ ⇨ ‘messze’. Ennek a fordítottja zajlott le az innen esetében. Lásd még táv, tavaly, távozik, tehát, tékozol, tova, túl.

 

 

 

TÁMAD - A szócsalád igei tám- alapszavának eredetét nem ismerjük, bár bizonyára ősi szókincsünkhöz tartozik; rokonsága (a tám- – táp- tőváltozatokat feltételezve) a támla, támolyog, tántorodik, tápászkodik, táplál szavakat is magában foglalja. Eredeti értelme ‘felemelkedik’ lehetett, ebből levezethető a ‘felkel valaki ellen’, illetve a ‘felemelkedve megtámogat, alátámaszt’ jelentéskör is.

 

 

TÁPOS - TÁPLÁL - táplál –Származékok és kapcsolt szavak: táplálék, tápláló, táplálkozik, táp, tápos. A szócsalád igei táp- alapszava bizonytalan eredetű. Talán a támad ige tám- tövének alakváltozata (lásd tápászkodik), amelyhez -lál képző járult; csupán az a gond, hogy ez a képző főnevekhez illik: gyomlál, számlál. A táp elvont alak, s elsődlegesen átvitt értelemben volt használatos: tápot ad a gyanúnak. Összetételi előtagként is kedvelt: tápérték, tápcsatorna, táppénz, tápszer; ‘takarmányanyag’ értelemben való használata (pl. csirketáp) új keletű.

https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-etimologiai-szotar-F14D3/t-F4015/taplal-F407C/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0xFWF9MZXhpa29ub2tfRjE0RDMiXX0sICJxdWVyeSI6ICJ0XHUwMGUxbWFzeiJ9#Lexikonok%5ESzT-ETIM-t%C3%A1pl%C3%A1l

 

 

TÁP, (1), (ta-ap) fn. tt. táp-ot, harm. szr. ~ja. Mármár elavult, de ujonnan fölélesztett gyökszó, melyből tápol, tápla, táplál, táplálék származtak. Jelent általán mindenféle eledelt, mely az állati testet föntartja s növeli; különösen az ételek velejét, nedvét, mely mint mondják, vérbe megy, különböztetésül az étel salakjától, söprejétől, mely bélsárrá válva a végbélen kitakarodik. Kétségtelenül származott szó, mutatja a hosszú önhangzó; első része ta gyök, ugyanaz a te, tö gyökkel, mely tömöttet, telit jelent, a második része (ap) hozzá járultával a két a egybeolvad s hosszuvá lesz. Egyezni látszanak vele a szanszkrit dai (Eichofnál am. táplálás), az ételt jelentő latin daps, dapes.

 

https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-szotara-czuczorfogarasi-55BEC/t-6E0A8/tap-1-6E3DC/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0xFWF9MZXhpa29ub2tfNTVCRUMiXX0sICJxdWVyeSI6ICJ0XHUwMGUxcCJ9

 

 

 

TANÍT

 

tanít – ‘ismeretet, tudást közöl’; ‘készséget alakít ki ‹valakiben›’: vívni tanítja. Származékok és kapcsolt szavak: tanítás, tanító, tanítvány, taníttat, tanítgat, tanul, tanulás, tanuló, tanulatlan, tanulság, tanulságos, tanulgat, tanulmány, tanulmányi, tanulmányoz, tanulmányozás, tan, tanoda, tanonc, tanár, tanárság, tanári. A szócsalád tan- alapszava ősi örökség az uráli korból: zürjén tun (‘látnok’), votják tunadamsz (‘tanul’), szamojéd tanandang (‘megtanul’). A tan nyelvújításkori elvonás, főleg utótagként eleven (számtan, mértan, orvostan stb.). Ugyancsak a nyelvújítás korában képezték a tanoda, tanonc, tanár szavakat. Lásd még tanács, tanakodik.

 

 

TUD

 

tud – ‘ismerete, értesülése, tapasztalata van ‹valamiről›’; ‘ért és beszél ‹valamely nyelven›’: tud franciául; ‘‹felkészülése nyomán› képes végrehajtani’: tud úszni, zongorázni; ‘‹tárgyatlanul› okos, felkészült, ért hozzá’: nagyon tud ez a gyerek; ‘képes ‹valamire›’: nem tudom behajlítani a bal karomat. Származékai: tudás, tudós, tudat, tudatos, tudatosít, tudattalan, tudatlan, tudatlanság, tudomány, tudományos, tudomás, tudakozik, tudakozó, tudakozás, tudakol, tudálékos, tudákos, tudákoskodik, (ki)tudódik, tudor. Ősi örökség az uráli korból: zürjén töd-, votják tud-, finn tuntea, szamojéd tumta (‘tud, megtud’). A ~ az uráli *tunta alapszónak szabályos folytatója.

 

https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-etimologiai-szotar-F14D3/t-F4015/tud-F42AA/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0xFWF9MZXhpa29ub2tfRjE0RDMiXX0sICJxdWVyeSI6ICJUdWQifQ

 

Egyezik vele legközelebb a votják tod-, erzamordvin soda-, melyek szintén azt teszik: tud-ni; nem különben a régi hiungnu (hún) tusi, mely Deguignes szerént bölcset (tudót), különösen bölcs királyt jelentett; a mongol tüszü-kü (préméditer) honnan: tüszetei (prudent), tüszele-kü (comprendre), tüszüb (combinaison) stb., toda v. todo (klar, deutlich), csida-khu (können, vermögen). Továbbá rokonok Vámbéry szerént csagataj nyelven: tuj-mak am. megtudni, megérteni, felfogni; és oszmanli nyelven: dujmak am. érezni, megtudni, hallani; Budenz J. szerént pedig a finn tietä- am. tud-ni, tiedusta- tudakoz-ni, taita- (können, verstehen), az észt teed-, teäd, a lív tiedö-, a lapp tete-, taide-, a finnlap diette- am. tud-ni. Végül idesorozható a peres dákh-tan, másképen: dán-isztan 1) scire, intelligere, percipere, cognoscere; 2) putare; 3) discernere, distinguere: 4) posse. (Vullers); innen dánis tudás, dáná tudó, tudós, bölcs; a zend dáó tudó (in fine compositorum = sciens. Vullers).

 

https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-szotara-czuczorfogarasi-55BEC/t-6E0A8/tud-6F5AA/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0xFWF9MZXhpa29ub2tfNTVCRUMiXX0sICJxdWVyeSI6ICJ0dWQifQ

 

 

TART - TÁR (kitár,feltár) - TÁRS szemantikai összefüggései...

 

STB