https://hu.wikipedia.org/wiki/Beseny%C5%91k

 

 

Besenyő-magyar őstörténet a Hölbling-elmélet szerintBővebben: Hölbling-elmélet

Ellenben a Hölbling-elmélet a források alapján arra jut, hogy a magyarok és besenyők eredete, története, nyelve és kultúrája megegyezik, és igazolhatóan sosem támadták meg egymást, sőt, sokszor szövetségesként harcoltak (főként a görögök ellen) és jelentős kereskedelmi kapcsolatokat tartottak fenn egymással. Miután Hölbling a honfoglalókat egy hódító türk magyar komponensre és egy visszatérő onogur-bolgár komponensre tagolja, mely egymással vérszövetséget kötött (azonos etnikumok vérszövetségének ugyanis nincs értelme), a két nép eltérő őstörténettel is bír.

 

A türk utódnépeknek minősülő magyar-besenyő szövetség valóban a többi keleti türk utódnép - az oguz-karluk-kimek szövetség - nyomására kel át a Volgán és húzódik a délnyugati kazár területekre. A besenyők az Urál-folyó felől, a magyarok a Belaja-folyó felől közelítik meg ugyanazt a kazár fennhatóság alatt álló területet, a besenyők előbb, a magyarok később érik el. A szóban forgó területet az a nép ellenőrzi, mely a Kárpát-medencéből származik, de ekkor a kazárok vazallusaként az itt élő szláv lakosság felett regnál, s mely a magyar honfoglalók visszatérő komponense lesz. Ezt a néprészt tartják onogur-bolgár eredetűnek és késő avarnak, illetve nevezi a görög forrás szavorti aszfalinak, s ennek vezetőit vajdáknak, melyek közül a legelőkelőbb és első vajda a lebedi vajda (hibásan Levedi törzsfő), aki egy Kijev alatti, Lebednek nevezett vazallus tartomány ura volt.

 

A fent nevezett népet először a besenyők verik meg, amitől a hungárus nép egyik része a Kaukázusba távozik. Majd a maradékot a magyarok verik meg, mikor azok Kijev segítségére sietnek. A vereség hatására (fekete kun) maradékuk behódol a magyaroknak és Hungária elfoglalására buzdítja őket, amivel megkezdődik a magyar honfoglalás, illetve befejeződik a "besenyő honfoglalás", hiszen ők a hungárusok kazáriai tartományait veszik birtokba hosszú időre.

 

 

-----

 

1. Bíborbanszületett Konstantin császár A birodalom kormányzásáról című művében háromszor is megadja Besenyőország („Pacinakia”) felosztását és vezetőit is. A leírásból kiderül, hogy a tartományok igazából törzseknek felelnek meg, hisz ugyanazok a tartományok jelennek meg, két különböző földrajzi helyen. A törzsszövetség nyolc törzsből állt, ugyanannyi fejedelem vezetése alatt. A törzsek nevéről Németh Gyula állapította meg, hogy azok egy lószínnév és egy méltóságnév összekapcsolásából állnak. Györffy György módosította Németh Gyula elképzelését, és a besenyő törzsneveket úgy magyarázta, hogy az összetett név első fele az adott törzs lófarkas zászlaját jelentette a második tag pedig méltóságnévből származik. Rekonstruálta továbbá a besenyő törzsek szállásterületét a császár leírása alapján, amiből nyugatról nézve csak az első négy, Dnyeszteren inneni törzs helyét írja le pontosan a császár:

   1. jazi-kapan ('barna kapan'): az Al-Dunától északra
   2. kabuksin-jula ('fahéjszínű jula'): a Szeret és a Prut mentén – kangar törzs, a gyula méltóságnévvel szokták azonosítani
   3. javdi-erdim ('fénylő erdim'): a Dnyeszter és a Bug mentén – a rangban első(?) kangar törzs
   4. kara-baj ('fekete baj'): a Dnyeper partján – ld. bej/bég méltóságnév
   5. küercsi-csur ('kékesszürke csur'): az Azovi-tenger mellett (?) – a rangban második(?) kangar törzs
   6. szuru-külbej ('szürke külbej'): a Dnyeper balparti mellékfolyói mellett (?)
   7. boro-tulmacs ('sötétszürke tulmacs'): a Don és Volga között (?) – mai magyar alakja a tolmács vagy talmácsok
   8. bula-csuban ('tarka csuban'): Donyec vidéke (?)

 

A tulmacs törzs nevének mai magyar alakja a tolmács. A császár szerint vezérük 894 körül "Boro (Bula)" volt.

 

 

Géza fejedelem és I. István idején újabb kisebb besenyő csoportok érkeztek, akiket szétszórva, az ispáni várak környékén telepíthettek le. Ezekre utalnak az elszórt Besenyő, Besnyő, Beseny, illetve a besenyő törzsek nevét őrző helynevek: Tulmacs→Tolmács,

 

Talmácsok betelepülése

Az augsburgi csata utáni időszakban Taksony fejedelem uralkodása alatt jelentősebb besenyő népesség telepedett le Magyarországon. Anonymus szerint Taksony fejedelem „a kunok földjéről” hozott feleséget (azaz valójában besenyő földről, hiszen a kunok akkor még nem laktak Európában), ekkor jön be Tonuzoba vezetésével a Talmács törzshöz tartozó csoport. Tonuzoba Heves megye tiszántúli részén, a mai Abádszalók környékén kapott szállásbirtokot, központi szálláshelye Tomajmonostora környékén lehetett, itt volt ugyanis az Árpád-korban a tőle leszármazott Tomaj nemzetség családi központja. Toponímiai kutatások alapján feltételezik, hogy a Tonuzoba vezetésével bejött talmács törzset három felé osztották, feladatuk egy határvédő-gyűrű létrehozása volt. Feltehetően ennek a három törzsrésznek a nyomát őrzi:

- a történelmi Közép-Stájerország déli részén (a Mura-kanyarban, Graz-tól kb. 30 km-re délre) Tillmitsch,

- Dél-Morvaországban (a Morva-szorosban) Tlumačov (ejtése kb. Tlumácsov),

- Dél-Erdélyben (a Vöröstoronyi-szorosnál) Nagytalmács (románul Tălmaciu, németül Talmesch).