http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=157253777&t=9111571
A tolmács is török jövevényszó egyesek szerint és még az oszmánok előtt került be a magyarba. ami igencsak kun származást valószínűsít.
-----
Tol + má(c)s szavunk eredetiségének bizonyítéka:
értelme: valakitől valamit tolni , telíteni a másik felé
től-tól = ettől-attól = (határozórag) Az említett dolog mellől, közeléből el.
tőle = tőle – ‘ama helytől, személytől el, belőle eredezve’. A személyes névmás -től ragos alakja, amelyben egy önmagában nem adatolható régi től határozószó rejlik, a tő ablativusi -l raggal.
https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-etimologiai-szotar-F14D3/t-F4015/tole-F41FE/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0xFWF9MZXhpa29ub2tfRjE0RDMiXX0sICJxdWVyeSI6ICJ0XHUwMTUxbGUifQ
tol =
TOL, áth. m. tol-t. 1) Valamely testet nyughelyéből kimozditva neki feszitett erővel, vagy eszközzel bizonyos irányban odább nyom, előbbi helyétől eltávolít. Előre, hátra, jobbra, balra, föl, le, ki, betolni, eltolni valamit. Ez ellentétből világos, hogy jelen igében alapfogalom a távolítás, és gyöke a távolságra vonatkozó to, hangváltozattal ta, honnan származékaik tol és tal, toliga és taliga, tolicska és talicska ugyanazon értelmüek.
talicska = lásd fenn (szláv átvétel nevetséges!!!!)
tol – ‘nyomással mozdít, taszít, odébb helyez’. Származékai: tolás, toló, tolat, tolul, tolong, tolakodik, tolakodás, tolonc, toloncol. Ismeretlen eredetű szó; a tolonc nyelvújítási alkotás a lelenc, tanonc, védenc s hasonlók mintájára. Lásd még told, tosz.
https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-etimologiai-szotar-F14D3/t-F4015/tol-F41A9/
talál =
talál – ‘rábukkan, lel ‹keresés során vagy anélkül›’; ‘valamilyen állapotban lel’: jó színben talállak; ‘eldobott tárggyal, kilőtt lövedékkel célt ér’: szügyön találta a szarvast; ‘‹lövés, célzás› célba üt’: két lövése talált, találó észrevétel; ‘‹kép, leírás› ráillik, egyezik’; ‘‹valamilyennek› ítél, vél’: nem találom célszerűnek ezt a megoldást. Származékai: találó, találós, találat, találgat, találkozik, találkozás, találkozó, találmány, találékony, találomra, találka. A ~ tal- alapszavát -l gyakorító képző egészíti ki (mint dobál, metél). Az alapszó ősi örökségünk az uráli korból: cseremisz tolam, finn tulla, észt tulema, szamojéd tuam (‘jön, érkezik’). A ‘jön, megy’ és ‘talál’ jelentések más nyelvekben is kapcsolatosak: latin venire ⇨ invenire, orosz idtji ⇨ najtji; mi több, a magyar rájön szónak is van ‘kitalál’ jelentése. Lásd még talán, talány.
tulajdon =
A ragadomány kifejezésére pedig legegyszerübb és legrégibb szavaink egyike a dú szó, melytől dú-l, sőt dú-s is származik, a dúl-ból, aj (= av) végzettel származhatott dúl-aj (= duló, dulav), majd ismét don végzettel (mint uj-don, haj-a-don) dúlajdon am. dúló módon (ragadományként) szerzett vagyon, mely utóbb bármely módon szerzett vagyonra is értetett (mint dús szó is), melyből aztán csekély változással tulajdon szó módosult. Ha pedig rokon nyelvhez folyamodunk, a törökben dolaj v. dolajï am. valaminek környülete (circonférence, circuit, les environs (Zenker, Hindoglu), dola-mak igétől, mely am. körülvenni, környékezni (talán ,dolog’ szó is innen ered?); tehát dolaj lesz don (dan) végzettel dolajdon am. valaminek környületéből (való), környületebeli. V. ö. SAJÁT. Budenz J. mint melléknevet (genuinus, proprius érteményében) a lapp tuol, tuola (legitimus, genuinus, justus) szóval rokonítja s a jegyzékben igy nyilatkozik: „Különben azt sejtem, hogy a tulajdon és lapp tula szók eredete azon igében rejlik mely finnül tule-, cseremiszül tol- stb., s mely a magyar talál-ban is fenmaradt. A finn tule- azt is teszi: zukommen, gehören. A tul- igének ily értelemben lehet participiuma a tulaj- (= finn tuléja, tulia); don-ra nézve V. ö. újdon.“
tolvaj = tolvaj – ‘alkalmilag vagy rendszeresen lopó személy’. Származékai: tolvajol, tolvajlás. Ismeretlen eredetű szó. :)))))
https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-etimologiai-szotar-F14D3/t-F4015/tolvaj-F41AF/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0xFWF9MZXhpa29ub2tfRjE0RDMiXX0sICJxdWVyeSI6ICJ0b2x2YWoifQ
Ezen alapfogalomból kiindulva magyar elemzéssel úgy vélekedhetünk, hogy a tolvaj gyöke dú, azaz zsákmány, ragadmány, latinul: praeda, honnan az elavult dúka, am. az öszves dúnak egy osztályrésze, s ebből katonai nyelven dukál am. zsákmányrészűl kijár; továbbá dúméh, am. tolvajméh, mely más méhek kasát meglopja; dús eredetileg kinek sok dúja (ragadománya) van, dúsgazdag. A dú gyökből lett dúl (praedatur), s ebből duló, dulva részesülők. Tehát a tolvaj szó közvetlen törzse lehetett a részesülő dulva, melyből j utóhangzással lett dulvaj, módosítva tolvaj; miszerint tolvaj = dúló, mint csalva szokottam csalfa = csaló.
https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-szotara-czuczorfogarasi-55BEC/t-6E0A8/tolvaj-6F01D/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0xFWF9MZXhpa29ub2tfNTVCRUMiXX0sICJxdWVyeSI6ICJ0b2x2YWoifQ
teljes =
teljes – ‘egész, csorbítatlan, hiánytalan’; ‘a lehető legnagyobb ‹mértékű›’: teljes gőzzel előre; ‘‹valamiben› bővelkedő’: malaszttal teljes; ‘abszolút’: ez teljes képtelenség. Származékok és kapcsolt szavak: teljesség, teljesedik, teljesedés, teljesül, teljesít, teljesítmény, telik, telít, telített, telítetlen, telítetlenség, telhetetlen, telhetetlenség, telhetetlenkedik, tele, teli, telj(e). A szócsalád tel- alapszava ősi örökség a finnugor korból: vogul teül, osztják tel (‘tele’), votják dol (‘teljesen’), finn täyden (‘tele’). A rokonnyelvi megfelelők névszói jellegűek, de a telik, telepedik, televény arra vallanak, hogy a magyarban az alapszó igenévszóvá vált. Lásd még telek, tölcsér, tölt.
https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-etimologiai-szotar-F14D3/t-F4015/teljes-F40E7/
deli -dali = derekas, legmagasabb, legteljesebb erejű
dél = Önálló gyök, és ékvesztő (del) mint ezek is: dér, tél, szél (ventus), s mint olyan rokon tel vagy teli szóval, minthogy a nap legmagasb tetőre hágván ekkor bír legteljesb erővel
https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-szotara-czuczorfogarasi-55BEC/d-5AC9E/del-5AE4E/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0xFWF9MZXhpa29ub2tfNTVCRUMiXX0sICJxdWVyeSI6ICJkXHUwMGU5bCJ9
dús = telítődött, gazdag, bő, testes
dolmány = teljesedik
dalmány, melyből kiindulva, valószinű, hogy törzse az elavult dalma, melyből származott a Szathmárban divatos dalmahodik, azaz, testesedik, derékban vastagodik. V. ö. török dolu = tele; és dolmak = telni. Miszerént dolmány vagy dalmány annyi volna, mint dalmára azaz derékra való öltözék. Egyébiránt egyezik vele a török dolaman, dolama, doliman, s a török dolamak is am. begöngyölni,
https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-szotara-czuczorfogarasi-55BEC/d-5AC9E/dolmany-5B264/
