1519 Velencei követ Magyarországról: "Ez az egyetlen ország, ahol minden ásvány, arany, ezüst, réz bőségesen van. Köztudott, hogy Temesvár környékén ha követ vetnek el, abból pár év múlva búza lesz. Egész hegyek állnak rendelkezésre a legjobb minőségű só bányászatára, amiből még ennél sokkal több jövedelemre is szert tehetnének. A folyók mentén is aranymosások vannak. Nagy és kis állataik vannak, több mint amit felhasználnak. Bőven van benépesítve és valahányszor a királyi felség, az országon belül vagy kívül valami vállalatra nyeregbe száll, a nemességből szintén kötelesek 40-50 ezren vele lovagolni. A magyar nemes egy szál ruhában, mint valami paraszt, járja a birtokait, erdeit, vadászik és nemesíti magát harci tudományokban. Ha kell jobbágyaival műveli a földet, ha kell harcol a rablók ellen. A királyi felség egyetlen szavára életét áldozza az országáért."

Ne feledjük, három részre van szakadva az ország!

Kuspinianus habsburg diplomata 1547:

"Vegyük szemügyre a föld jóságát, a mezők termékenységét, melyek szőlővel, gyümölcsökkel, kertektől viruló hegyekkel. Dús rétekkel annyira kitűnő, hogy Itália sem múlhatja felül. Melyik paraszt menne ölre ebben az ország a szomszédjával a mezsgye átlépése miatt, hiszen mindenkinek szabadságában áll annyi holdon vetni és aratni, amennyin csak akar. Egyébként ez a föld, ha művelik, annyi termést ad, hogy két nagy királyságnak is elég lenne. Vannak vásárok Ausztriában, ahová sokezer marhát hajtanak eladásra. Annyi marhát hajtanak a vásárokra Bécsbe és Bajorországba, hogy azt hihetnénk nekik már semmi sem maradt. Ám olyan bőségben van marha is, hogy még másik három királyságot is el tudnának látni vele. Most térjünk rá az ásványokra - egyedül Magyarország rendelkezik bőségesen ásványokkal, melyeket más vidékek csak apránként és szűköcskén teremnek. Hogy a hitványabbakkal kezdjem: dúskál kénben, minimumban, lazúrkőben, higanyban, vasban, ólomban, rézben akkora mennyiséggel, hogy kereskedelmével sok vidéket ellát. Tiszta, középfinom és gyenge, tehát mindhárom minőségű ezüstben, ugyanígy aranyban, amit a legkiválóbb minőségben, bőségesen ásnak az aranybányákban továbbá, amit ügyesen a vizekből mosnak ki és a fövenyben gyűjtenek és ami hegyekben mint valami forgács gazdagon terem. Úgyhogy ami a természet jóságát illeti, e földet bízvást a többi elé helyezhetjük és méltán nevezhető a királyságok királyságának. Vajh milyen jövedelemre tehetne szert a Magyar királyság, ha jobb emberek vezetnék?"

Mint ezekből a leírásokból is kitűnik, Magyarország volt annak a kornak nemcsak leggazdagabb állama, de egyben ellátta élelemmel egész Európát. Nem véletlenül állítottak egyik-másik német városban szobrot a hajdúknak, akik az éhhaláltól mentették meg a várost, már a három részre szakadás után. És ezek a természeti adottságok nem tűntek elé a semmibe!

Kérdésem: amióta Magyarországot darabokra szedték, melyik olyan ország tudott gazdagságra és bőségre szert tenni, akik kaptak belőle? Semelyik. Ma ha leáll a modern közlekedés és gazdasági gyarmatosítás befullad, milyen reménye lenne Európának az életben maradása? Csakis a Kárpát medence újraélesztése és felvirágoztatása.

Ezt csak azért írom le, hogy megértsék még az agyalágyultak is, akik netán nem tudják milyen érdemei is vannak a magyaroknak itt, Európa kellős közepén, magjában, szívében, szakrális és gazdasági központjában.