Sajnos a kispénzűség szülte kényszermegoldás, hogy a különféle eszközdekódereknek és vágányfoglaltság-érzékeléseknek nem terjedt el valami szabványos busz, hanem a DCC-re lettek ráültetve az eszközdekóderek is (ha már egyszer kéznél van). Ennek egyenes következménye, hogy a váltók-jelzők felé a kapcsolat egyirányú, azaz a központ nem "látja" a váltókat, csak vezérelgeti, még akkor is, ha a váltó fizikailag nem is létezik (ez hasonló okokból a mozdonyokkal is többé-kevésbé így van). Szóval ha váltót/jelzőt akarsz vezérelni, tényleg nem kell hozzá más, csak két szál drót a központtól a dekóderig (meg ugye másik kettő, ha külön tápot akarsz).

Némileg bonyolítja az életet a vágányfoglaltság, amit már végképp nem lehetett rágyömöszölni a DCC-re, ezért erre a Märklin egy ősrégi, a '80-as évek végén kifejlesztett protokollját kezdték el használni, az s88-at, ami döglassú ugyan, másra nem is jó, de legalább azt a néhány bitet egy 8-eres kábelen küldözgeti a központ felé...