Kedves Babe!

Félreértésekből elég szép készletet hoztál össze (:-(((. Tehát:

Írod:
"Ezért én most axiómákban válaszolnék, ha téged ez nem sért."
Miért gondolod, hogy engem bármiben is sérthetnének a Te axiómáid? (Ha már axiomatikusan kezelhetőnek véled a művészet kérdéskörét.)

Állítod:
1. Minden alkotás művészi.
Nos, ha szerinted tényleg így áll a helyzet, akkor tulajdonképpen nincs is miről beszélgetnünk. Axiómáddal olyan szélesre tártad a kaput, hogy azon bármi, a szemét is befér.

Állítod:
2. Freud egész egyszerűen egy kókler, a pszichológia szégyene. ...
Tévedés. Természetesen nagyon sok mindenben meghaladta már a tudomány, de előbb-utóbb ugyanez a sorsa minden tudósnak. Ezen az alapon kóklernek tarthatnánk Arisztotelészt, Keplert, Galileit, Newtont, Einsteint, stb.

Folytatod:
"... a szexualitásról szóló rémmeséiben meg csak az hisz akinek nincs jobb dolga."
Miből hiszed, hogy én hívő vagyok?

Állítod:
A beszéd a kommunikáció egyik eszköze. Az állatok is tudnak kommunikálni, ha lehet még sokkal többrétűben mint az emberek.
A beszéd tényleg egyfajta (nagyon magas szintű) kommunikáció. Való igaz, hogy a fejlettebb állatok is kommunikálnak egymással, de hogy "még sokkal többrétűben mint az emberek", az csupán népmesei túlzás. Erre a túlzásra a jelek szerint azért van szükséged, hogy a beszédet, mint kommunikációs formát az embernél alacsonyabb szintre helyezd - gondolom nem úgy, mint a művészetet.

Írod:
4. Az eredetiség önmagában nem elég, mondhatni szükséges, de nem elégséges feltétel. Mégis jóval nagyobb súllyal esik a latba, mint az írástudás, hiszen mint mondottad tudatosan megformált, illetve leírt szavak nélkül is elképzelhető költemény."
Itt 2 teljesen különböző dologról van szó. Vegyük előbb a másodikat, mert az egyszerűbb. Örülök, hogy immár elismerted: a költészethez nem kell írás/olvasás (mert bár lehet szerepe, de az fakultatív).
Ami az eredetiséget illeti, itt keveredés szokott lenni. Képzeld el, hogy az emberiség embert küld a Marsra, aki ott meglepetten fedez föl bizonyos, Picasso festményeihez megszólalásig hasonlító és szemlátomást művészi céllal, csakhogy a marslakók által és évezredekkel korábban készített műveket. (A marslakók időközben kipusztultak.) Na most akkor mit mondjunk Picasso műveiről, azt hogy nem eredetiek? Picasso nem járt a Marson és távcsővel sem koppinthatta le az ottani festményeket. Picasso egy eredeti művészi folyamatban készítette festményeit, amin nem csorbít az, hogy mások, máshol és máskor is kilyukadhatnak ugyanoda.
Hogy egy talán még szemléletesebb példával éljek: tekintsünk egy ikerpárt, akik genetikusan és neveltetésükből fakadóan is nagy művészi érzékkel bírnak, és erősen hasonlóak. Azután egymástól elszakadva a világ teljesen különböző pontjaira vetődve művészi tevékenységbe kezdenek, mondjuk nagyon hasonló festményeket kezdenek festeni. Vajon igaz-e, hogy kevésbé eredeti művész bármelyikük is, pusztán azért, mert van egy másik is?
Vagy gondolj egy szigetre verődött embercsoportra, akik ott egyfajta civilizációt alapítva megindulnak a kulturális fejlődés útján, és olyan művészi produktumokat készítenek, ami Európában évezredekkel ezelőtt volt szokás. Vajon ezért a szigetlakók sem eredetiek?
Mindezzel oda szeretnék kilyukadni, hogy van egy olyan eredetiség, ami a létrehozás kreatív módjával kapcsolatos, és van egy olyan, ami a hasonló produktumok darabszámának csekély voltára utal. A dolgok alkotása lehet sorozatgyártás jellegű (minta alapján), ami önmagában nem művészet. A végeredmény persze lehet művészi, de nem abból fakadóan, hogy sorozatban gyártották. Piaci szempontból viszont nem annyira a művészi érték, mint inkább az egyediség számít, ami a sorozatban gyártott dolgoknál nyilván sérül. Egyedisége és piaci értéke olyasminek is lehet, ami nem művészi.
Szerintem tehát a művészet attól művészi, hogy művészi folyamatban keletkezett. Egy művészi produktumot később lehet sokszorosítani is, amiután beszélhetünk a másolatok művészi értékéről is, de a másolatok művészi értéke nem a másolás során keletkezett, hanem korábban. Másolni (továbbá kreálni és egyéb módon alkotni) lehet szemetet is. Egy dolog művészi értéke általában előnyösen hat piaci értékére, de éppígy számít annak egyedisége is (a kereslet-kínálat ellentmondása révén). Utóbbi miatt sokan az egyediséget keverik a művészivel, vagy egyenesen egyediséget értenek művészi alatt.

Írod:
"Az anyanyelvét senki nem örökli, mindenki tanulja!!! "
A jelek szerint elkerülte a figyelmedet, hogy átvitt értelmű (nem genetikai) öröklésről szóltam. (Tanulás persze van a dologban, csakhogy a nyelvet olyanoktól tanuljuk, akik már tudják!)

Írod:
5. A felnőttek "stoptábla-beidegződései" a spontaneitást gátolják.
Ez az éremnek csak az egyik oldala. A másik pedig az, hogy gazdagabb tapasztalatuk sokkal változatosabb kifejezési formákat tesz lehetővé.

Állítod:
6. Amikor az anyag átalakul produktummá, akkor meghal az anyag. Na ez a művészet!
Hát már miért halna meg?!? És miért volna a meghalása művészet?

Folytatod:
És amikor már életre kell a mű, akkor már nincs kölcsönhatásban az alkotóval.
A kölcsönhatás biztosan megváltozik, pl. erejét veszti, új irányt vesz, stb., de a teljes kölcsönhatás-mentesség durva közelítés.

Írod:
"A műveket nem csak szülik, fel is nevelik."
Na ebben legalább egyetértünk. Valami hasonlóra céloztam azzal, hogy a művészetet inkább szülik, mint "tojják". De ha már a nevelés példáját hoztad, szerintem az sem egy teljesen fölülről irányított folyamat. A nevelés civilizált folyamata voltaképpen egymást-nevelés, amelyben az úgymond nevelt félnek is megvan a maga (egyre növekvő) önállósága, ez pedig egy bizonyos ponton ki is kényszeríti a válást.

Állítod:
7. A művészetben nincsenek ideálok.
Nyilván nem hallottál még múzsákról, eszményekről és hasonlókról (:-))).

Írod:
"De mivel sohasem fogod megérteni azt a folyamatot ami az adott mű születésekor lejátszódott, így nem kérdőjelezheted meg a tökéletességét."
Csakhogy a művésznek nem célja (legfeljebb kivételesen), hogy a művészi dolog születésének rögös útját ábrázolja. A művész a végeredményt igyekszik fölmutatni. Azt a végeredményt, ami majd "önmagáért beszél". Önmagáért beszél tökéletessége és tökéletlensége is. Éppen ezért ennek megítéléséhez nem is szükséges ismerni a rögös utat magát (az egyébként tudós gondolkodás). Ha valami nem beszél önmagáért, annak művészi "tökéletessége" vitatható.

Állítod:
"Csak a tehetségtelenek magyarázzák a munkáikat."
Nagyjából egyetértek, de annyit azért finomítanék rajta, hogy művészileg tehetségtelenek. (Másban még lehetnek tehetséges.)

Kíváncsian várod:
"És kíváncsian várom, hogy mikor lesz a tagadásaidból állítás. Sejteni már engedted, de ha lehet áruld el a te teljes verziódat e tárgykörben."
Éppenséggel sok pozitív dolgot is leírtam már (a tagadásokon kívül), de akkor most egy kissé konstruktívabb leszek.

A művészi érzék egy szellemi funkció. Azt hivatott elősegíteni, hogy fontos tartalmakhoz (jelentésekhez, mondanivalókhoz, szándékokhoz, stb.) olyan formákat találjunk, ami emlékezetes. S mert megjegyezni alapvetően az egyszerűt tudjuk, a művészet is egyszerűsít, amikor formákkal közelíti a tereket. De nemcsak az egyszerűség számít, hiszen az ember meg van áldva sokféle rafinált képességgel és sajátos tökéletlenséggel. A művészet a kifejezés művészete az emberi képességeknek e szövevényes talaján. A kommunikáció és az elvont gondolkodás egyik alapja. A kifejezés művésziségére való törekvés kiterjedhet bármilyen emberi tevékenységre. Keresve a művészet lényegét leghívebben kifejező szóbeli formát, talán Kazinczy Ferencet érdemes idéznem:
"Jót s jól! Ebben áll a nagy titok."
Bár Kazinczy inkább követendő erkölcsi/politikai programnak szánta, de úgy látszik nem tudott bőréből kivetkőzni, és művészi megfogalmazást adott magára a művészetre is.
Az előbbi "titoknak" megfelelően akkor kapja fel művészi énünk a fejét, ha a nemes tartalmat csodás külsővel párosítva látja.