Valahogy én is úgy láttam a Shodai - Terunofuji meccset, hogy az nem egy egyszerű tét-meccs, hanem

mintha valamiféle élet-halál ütközet (küzdelem) lett volna. Amúgy mindkettejük számára volt/van reális

tétje. Shodai számára az hogy, tegnapi győzelme esetén még lett volna reális esélye arra, hogy vigye a

Yusho-t. Ez esetben a Haru alkalmával már neki lett volna esélye - egy ismételt Yusho megszerzésével a

Yokozuna - promócióra. Kell - e ennél ütősebb motiváció ? Ternunofuji-nak meg ugyanennyire számít egy

minél jobb kachi koshi eredmény, itt, a Hatsu - n, erről már elmélkedtem is korábban. Amikor a mongol

valami féle ügyetlenség, vagy nem is tudom mi a fészkes fene folytán kifordult Shodai orra elől és ezzel

szinte felkínálta a hátsófelét Shodai-nak, hogy, ha az időben felébredt volna, a lehető leg-egyszerűbben

ki-tessékelhette volna, de terunofuji a 180-egynéhány kilónyi tömegét meghazudtoló, olyan villámgyors

mozdulattal fordult vissza, hogy ezzel esélyt sem hagyott az Ozeki . Egyszerűen, hihetetlen jelenet volt.

 

Hoshoryu-ról azt írtad, hogy - idézzem : "hullámzó teljesítményű". Ha ez a megállapításod az egyes -

egymást követő - tornékon nyújtott teljesítményére vonatkozik, azzal 100 %-ig egyetértek, de csupán

ezen a tornán nagyon is egyenletes volt a teljesítménye, egészen a mai 15. napig.. Kezdett zsinórban

5 vereséggel, azután - ugyancsak zsinórban - 9 győzelem. Vajon mi változott benne a 6. versenynapi

felkelést követően ?

 

Kotoshoho a júliusi és a szeptemberi tornán nagyot alakított. A Kyushu-n (M5 rangban) már éppen-csak

megugrotta a kachi koshi szintet. Ám valóban mindez nem indok egy ilyen rémeségs formahanyatlásra.

Ennek oka szerintem valahol - máshol keresendő.