A végét beteszem még egyszer, mert kimaradt pár gondolat:
A medence tehát egy körülmélyített mélyedést jelent a mag körül, a meder pedig a két part között mélyed.
A mezsgye pedig határvonalat alkotva megy keresztül a vidéken azt közre fogva, azaz körszerűen magába záródva ezzel választja el a mezőt/megyét, a környezetétől.
Nem véletlenül kapta a magánterület sem a nevét. Mellesleg a KÖR és a KÖZ (közép) szavaink is egy gyökből vannak.
A mezsgye tehát megfelel magyarul is a latin-szláv eredetűnek hazudott definíciónak:
A középső jelentéssel összefüggően, a határvonal és az az által bezárt terület jelentések azonos szóval való kifejezése nem meglepő: maga a határ szó is hordozza ezt a kettős jelentést”
A hangzóváltásra pedig Varga Csaba példája segít ki minket a medence és mély/mál (mell,mely - öblös jelentéssel) szavak esetében:
"med = méz (a magyar „mál”-ból, mely szó mel, l>z váltással mez, ebből med, a lényeg ugyanis az, hogy
a méz: málós)"
Mál: (mély, mint tátong értelemmel rokon)
"Ez értelemben legrokonabb hozza a hellen μελ s latin mel, de gyökelemben (ma v. mah) rokonok a szláv mad med, és s magyar méz is."
"majzolni való; tehát ma v. mah v. máh gyöke egy eredetü a tátongást jelentő szók gyökével."
MÁL, (1), elvont törzs, mely elavult igének is vétetvén, ebből több különböző értelmü származékok eredtek. 1) Málé, jelent szájtátót, tehát gyöke a tátott szájat jelentő ma v. mah v. máh (= mohó) melyből al képzővel lett ma-al v. mah-al. mál, azaz száját tátja.
CzF
https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-szotara-czuczorfogarasi-55BEC/m-662E1/mal-1-6659D/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0xFWF9MZXhpa29ub2tfNTVCRUMiXX0sICJxdWVyeSI6ICJtXHUwMGUxbGlrIn0