https://hu.wikipedia.org/wiki/Megye_(k%C3%B6zigazgat%C3%A1si_egys%C3%A9g)

 

 

Mindjárt látsz csodát!

 

Viszont az elfogadott eredet is sántít és itt kellene meglátni a magyar eredet valódi bizonyító erejét!

 

"Györffy György szerint megye szó a szomszédos délszláv nyelvek valamelyikéből került a magyarba. A szlovén meja jelentése mezsgye, határ, élő sövény, horvát-szerb nyelven a međa szó szintén mezsgye, határ, a régies (gradska) međa pedig (vár)megye jelentésű. Mindezek a szláv szavak a középső jelentésű latin medius szóval összefüggő indoeurópai eredetre vezethetők vissza. A magyar nyelvbe is mezsgye jelentéssel kerülhetett a szó eredetileg, majd elkülönüléssel alakult ki a mai közigazgatási egység jelentés. A határvonal és az az által bezárt terület jelentések azonos szóval való kifejezése nem meglepő: maga a határ szó is hordozza ezt a kettős jelentést"

 

 

Tehát hogy a "mezsgye" a  középső jelentésű latin medius szóval összefüggő eredettel állhat kapcsolatban, úgy néz ki, hogy igaz lehet, csakhogy nem a szlávból vettük át mi sem, hanem egy ősnyelvi közös alapgyökre megy vissza: legvalószinübb, hogy gyöke azon me, melyből megy, men származik.

 

A medence és a meder szavunk vizsgálata:

 

A medence és a meder "med" töve méllyel van összefüggésben:

 

Mély titok. Isteni mély bölcseség. 4) Képes kifejezéssel mély hang, midőn azt leeresztjük, ellentéte: magas. Mély hangon, énekelni, beszélni, játszani. Használtatik főnév gyanánt is, mélység helyett. A tenger mélyére lebocsátkozni. Megmérni a kút mélyét. E folyónak mélyét meglábolni nem lehet. Mind ezen jelentésekből az tetszik ki, hogy a mély szóban alapfogalom az alászállás, lefelé hajlás, menés. Miért legvalószinübb, hogy gyöke azon me, melyből megy, men származik, és törzsöke az elavult me-el, mél, mintegy menel, azaz tovább-tovább megy, innen lett az igeneves mélő, méle, méli, végre mély, azaz menetelü, meneteles. Ily hang- és fogalomrokonság látszik a hellen βαϑυς (mély), és βαινω (megyek) között.

 

https://www.arcanum.hu/en/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-szotara-czuczorfogarasi-55BEC/m-662E1/mely-67671/

 

Elő is állt az az ősképi rendszer egy gyökből, ami kb. meghatározza a lent-fent fogalmát a középhez viszonyítva, ami így néz ki:

 

mély - mag - magas

 

mély: ami a maghoz mérve lefelé megy. (rokon vele az ellentétesen pozitív öblösödést is jelentő: "mell")

mag: A mértani közép

magas: ami a maghoz mérve felfelé megy.

 

A medence tehát egy körülmélyített mélyedést jelent a mag körül, a meder pedig a két part között mélyed.

A mezsgye pedig határvonalat alkotva megy keresztül a vidéken ezzel választaj el a "mezőt", két külön

 

 

A mezsgye tehát megfelel magyarul is a latin-szláv eredetűnek hazudott definíciónak:

 

A középső jelentéssel összefüggően, a határvonal és az az által bezárt terület jelentések azonos szóval való kifejezése nem meglepő: maga a határ szó is hordozza ezt a kettős jelentést"

 

 

A hangzóváltásra pedig Varga Csaba példája segít ki minket a medence és mély/mál (mell,mely - öblös jelentéssel) szavak esetében:

 

"med = méz (a magyar „mál”-ból, mely szó mel, l>z váltással mez, ebből med, a lényeg ugyanis az, hogy
a méz: málós)"

 

Mál: (mély, mint tátong értelemmel rokon)

"Ez értelemben legrokonabb hozza a hellen μελ s latin mel, de gyökelemben (ma v. mah) rokonok a szláv mad med, és s magyar méz is."

"majzolni való; tehát ma v. mah v. máh gyöke egy eredetü a tátongást jelentő szók gyökével."

MÁL, (1), elvont törzs, mely elavult igének is vétetvén, ebből több különböző értelmü származékok eredtek. 1) Málé, jelent szájtátót, tehát gyöke a tátott szájat jelentő ma v. mah v. máh (= mohó) melyből al képzővel lett ma-al v. mah-al. mál, azaz száját tátja.

CzF

 

https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-szotara-czuczorfogarasi-55BEC/m-662E1/mal-1-6659D/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0xFWF9MZXhpa29ub2tfNTVCRUMiXX0sICJxdWVyeSI6ICJtXHUwMGUxbGlrIn0