DcsabaS_,
bevezetésként bocs a késedelmes válaszért!

Tetszet a parafrázis, jól barázdált agytekervényekre vall. A továbbiak viszont már nem nyerték el tetszésemet, illetve vitáznék állításaiddal.

Az ember attól ember, hogy alkot; és azért alkot mert ember. Emberi létének kezdetén ez szigorúan csak használati eszközök, fegyverek készítésére korlátozódott, de már akkor is művészi igénnyel. Ha tudsz még egy ilyen tulajdonságot - cselekvést, mutass rá, és elhiszem, hogy csak egy része a művészet az emberi lényünknek.

Ha a művészet csak kisebb részben spontán és nagyobb részben tudatos akkor miért tudnak többen kerékpározni, mint verset írni? És miért fantáziadúsabb egy átlag óvodás rajza, mint egy átlag felnőtté? Jó, aláírom, az akadémikus festészet alapjainak elsajátításához elég a szorgalom, némi gyakorlat. A versírás alapja az írás-olvasás. Ez mind a tudatos rész - szükséges, de parányi részek. (Egyébiránt a festészetben a századelőn volt egy avantgard-nak nevezet valami.)

A művész és az általa megmunkált anyag kapcsolatát teljesen más szemszögből szemléljük. Te IMHO belekeményedtél a saját parafrázisodba, abból a szempontból, hogy a folyamatot fizikai valójában elemzed. Természetesen az alkotó kölcsönhatásban van az anyaggal, de ez nem egyenrangú. Ha ez az alá-fölé rendeltség nem jön létre nem beszélhetünk művészi munkáról, művészetről. Abban persze igazad van, hogy pl. a márványnak nem lehet ész nélkül neki esni, de bizony szükségeltetik némi erőszak. Ez az "agresszió" szükséges minden alkotó tevékenységnél. Olyasmi ez mint a szex, gyengéd erőszak. Az pedig tévút a részedről, hogy a kísérletezést a tökéletlen kifejezés számlájára írod. Ez nem igaz, a kifejezés szubjektum! Szubjektum és így eredendően tökéletes. Hogy értsd: Külső szemlélőként nem ítélheted meg, hogy mit akart az alkotó, legfeljebb sejtheted.

Befejezésül: az, hogy a dolgok szándékaink szerint alakulnak, vagy hogy szándékaink szerint megváltoznak két különböző dolog. Főleg ha belegondolunk, hogy a való világ és a művész lelki-világa két különböző sík. Egy művész feladata meglátásom szerint továbbra is az, hogy: az anyagot tökéletesen átformálva kapcsolatot teremtsen a világ különböző dolgai között.