Mahéval kapcsolatban, engem meglepne, ha Szegedre menne. Pár hete olvastam egy német nyelvű interjút vele, ahol azt kommunikálta, hogy nem igazán jött be neki az élet Magyarországon. Szerintem hazafelé kacsintgat. Sajnos most hirtelen nem találom a cikket, de ha véletlenül elő tudnám ásni, megosztom.

Én még sose láttam ennyire sötéten a jövőt -ezért sem nagyon szoktam írni-, így mindig várom az olyan hozzászólókat, akik kicsit felcsillantják reményt. 

 

Valakinél Csík nyilatkozatain, nálam ezen a balf.sz hírlehozáson, megint másnál meg egy harmadik dolgon szakad el a cérna. Önmagában véve egyik sem lenne olyan tényező/jelenség, ami miatt 3 napos nemzeti gyászt kéne hirdetni, de az, hogy teljesen mindegy milyen aspektusáról van szó a kézilabdának, folyamatosan alulmúljuk magunkat... ...azt már nehéz megemészteni. 

 

A háttérben persze csöndben születhetnek új csodák, de ha végigpörgeted az elmúlt időszak eseményeit, az első, ami eszedbe jut, hogy ez a mi évünk lesz? Nekem sajna nem.

Bánhidit én is sejtem, főleg, hogy nyilatkozta, hogy a Szeged nyitott a folytatásra, de konkrétumokról még nem tárgyaltak. Ha annyira ott szeretne maradni, szerintem megállapodtak volna, egyenlőre annyit mondott, hogy nyárig eldől a sorsa.

 

Persze, hinnünk kell, főleg, hogy ennél többet nem tudunk tenni. Csak azért segítene, ha tapasztalnánk előremutató dolgokat is. Nekem nem feltétlenül kell Sagosen, akkor nevezzünk ki másik csapásirányt, mondjuk ki, és dolgozzunk azért. Támogatom. Csak induljunk el valamerre, mert olyan érzésem van, hogy egyhelyben toporgunk.

 

Te mit tippelsz változások terén? (Itt nem csak a "ballaszt" játékosok elküldésére, újak igazolására, fiatalok beépítésére gondolok, hanem az elromlott csapatdinamika helyreállítására, bizalom megszavazására, vezetőség összetételének átgondolására, stb... gondolok.) Kelts egy kis reményt, kérlek!:)