Ezt inkább ide mondom, mint a könyvesbe, mert ugyan nem szépirodalom, ám mindenképp szeretnék pár szót a könyvről. A szerző egyike volt azoknak, aki túl élte a koncentrációs tábort lánytestvérével, míg szülei meghaltak.

Amikor a haláltáborokról olvasok bármilyen vonatkozásban, megjelenik előttem Auschwitz – Birkenau képe, jó pár éve egy lengyelországi kirándulás során egy napot szántunk a helyre. Na szóval, ez a könyv nem erről szól, sokkal inkább arról, hogy amit ott érzett, látott, hogyan volt képes feldogozni a szerző, hogyan tudta előre mutatóvá tenni a borzalmak átélése után kapott életet, ami ő ajándéknak nevez.

Az élet ajándék, bánjunk vele ennek megfelelően. Buzdít, hogy az elme által felállított börtönből, illetve a múltból szabadulni érdemes, ehhez 12 fejezeten át saját és páciensei életén keresztül mutat példákat. Amúgy pszichoterapeutaként ténykedik 93 évesen is, Dr. Edith Eva Eger, a könyv pediglen Az ajándék.    

Sajnos az első könyvét, A döntés-t nem olvastam, de Az ajándékot biztos többször fellapozom az idők során, érzem.

És ha már kultúra, a hidegtől eltekintve kellemes sétát tettünk Esztergom városában, lent a Duna parton, a szigeten, majd felkutyagoltunk a Macskalépcsőn, amiről már korábban írtam (vadregényes és romantikus, a panoráma pazar minden egyes visszanézésnél), majd a Bazilika környékén, be is mentünk, amúgy ez volt egyetlen hely, amit nyitva találtunk, aztán lesétáltunk a belvárosba, bodéban vettünk forró teát, jól esett, még az a néhány óra is, amíg a szemünk lakmározott.