Szervusztok,

én valahogy hátulról jutottam el a Doorshoz... Annak idején, még gimnáziumban, jó húsz éve, láttam az Apokalipszis, most-ot Coppolától (máig az egyik legnagyobb hatású film a számomra), benne egy nyugtalanitó, lüktető, széditő dallal. Aztán később igen sok bluest hallgattam, eredeti, néger bluest, meg sokat a fehér zenészek közül, és igy kerültem ismét kapcsolatba velük... aztán lassan a széditő zene mellett a szövegek nagyszerűsége is elragadott...azóta sem tudok szabadulni. Nem ők az első szám (jó, ez most mindegy), de nagyon közel állnak a szivemhez.

Shine on,

dr_strange