Gondoltam én is a pszichoonkológusra, de sajnos a mi városunkban nincs, és legalább 10 hónap a várakozási idö, mig idöpontot kaphatok. Igy aztán hagytam. Nem tudom, mi lesz 10 hónap múlva, akarok-e egyáltalán valakivel beszélni vagy sem. Vannak jobb korszakaim is, néha sikerül elfelejteni a bajt, de csak rövid idöre. Gondolom, ezzel más is igy van, ezért nem akarom dramatizálni a dolgot. Amikor olvasom, hogy vannak, akiket jobban megtépázott a sors, mint pl. Latenst, Japipapit, stb. akkor szégyenkezem a félelmeim miatt.