Sziasztok! Jó a topic!
"There are things known,
And things unknown,
In between are the Doors ...'
William Blake
Számomra sokat jelent. A zenéjüket bármikor képes vagyok hallgatni, persze vannak pillanatok amikor még inkább érzem a ritmust, a lüktetést. Morrison maga a Doors. Nélküle semmi nem lett volna, Jim halála után nem véletlenül oszlott fel. Nyilván a Doors nem lett volna az ami, ha nincs egy Ray Manzarak aki kiválóan hangszerelt, s nincs egy Robby Krieger, aki jó zenéket szerzett, s nincs egy John Densmore, aki halál pontosan dobolt ...
De az éltető kovászt ez a gyertyát két végen égető polgárpukkasztó srác adta. Halála után a zenekar tagjai azt akarták, hogy a csapat megmaradjon, és felkérték Iggy Pop-ot énekesnek. Nem vállalta ...
Ne felejtsük el, hogy a dallamok nagyrészét maga Jim találta ki. Először eszébe jutottak a szavak, amiből versek lettek, s hogy el ne felejtse őket elkezdte őket dúdolni, hogy hangokhoz köthesse a szavakat. Jim egyszerre volt költő és zenész. Titkának lényege a BLUES! (Így, nagybetűvel ...)
Talán robicsek mondta az előbb, hogy csak pár szó, egy egyszerű dallam, és mégis megborzongat. Igen, így van. Ez a blues, amiből Morrison mesterien merített. Ez a mélyről jövő dallamvilág - ami állítólag 12 alapséma váltogatásával áll össze - hihetetlen erőt rejt magában. Nem véletlenül ráz fel mindenkit aki egy kicsit is kedveli a zenét.
Szerencsés fickónak mondhatom magam, mivel 12 alkalommal jártam Párizsban, és egyetlen alkalmat sem mulasztottam el, hogy elzarándokoljak a sírjához egy ü. borsodival meg egy szál gyertyával. Különleges élmény belépni a Pére Lachaise kapuján és követni a nyilakat: ... Jim ... Jim ... Jim, mígnem ott vagy egy csomó hallgatag srác között, akik a világ minden tájáról összejöttek egy kis melankóliára. Néha diszkréten bekapcsolnak egy magnót, vagy valaki elpenget egy klasszikus Doors-t ... Füvezőkkel, pláne H-sokkal nem találkoztam. Piálni is max. egy-két sör erejéig piált mindenki. Még nem voltam húsz, amikor először kint jártam. Halálának 20. évfordulóján. Csak csellel tudtunk bejutni a temetőbe, mert annyian gyűltünk össze (hippik, darkok, zenészek, csavargók stb.), hogy lezárták a kapukat. Másnap nagynehezen bekönyörögtük magunkat. Kongott a temető az ürességtől és a csendtől, de talán pont így volt jó. Még láttuk a sírján azt a hatalmas rózsacsokrot, aminek szalagján ez szerepelt: To Jim; Oliver Stone.
Jövő hétre összeszedem, hogy milyen kiadványokat sikerült összeszednem róluk aztán összvethetjük az itteni oldalakon, hogy kinek mi van, mi nincs ... lehet börzézni. -:))
Ja, néha talán bosszantó, hogy üzletet csinálnak belőlük, de ez van: Business as Usual vagy The Business is Business. Én például ennek az "időszakos business-nek" köszönhetem, hogy szert tehettem új kiadású Morrison kötetre (angol nyelven) + egyéb más kiadványokra és fotókra, dalszövegekre, amikre akár évekig vadászhattam volna eredménytelenül. Engem sokkal inkább bosszant, hogy minden wurlitzerbe a "Light my Fire"-t töltik, ami szerintem egy szar szám, de legalábbis nagyon uncsi.
Ha ilyennel találkozom, akkor hazaérkezésem után berakom a kedvencemet, ami sorrendben a második: "Strange Days" ... Let's swim to the Moon ...
Ennyi. (The End)
Üdv' Mindenkinek:
Petya