Huh! Ezt csak általánosságban írom. Az első kérdésed annyira semmilyen volt, Endrebá, hogy bevallom, nem is igen értettem, hogy milyen választ vársz rá. Az első gondolatom az volt, hogy a zoknijaim közül melyik az első a jobb vagy a bal? (Amúgy általában a jobblábamra húzom fel először, mert jobbkezes és jobblábas is vagyok, azzal is lépek fel a lépcsőfokra stb.) Ugyanígy a házasPÁR esetén se érzem úgy, hogy kellene, hogy legyen valaki az első.

Aztán ahogy ment tovább a vita, bevallom, kivártam, hogy mire akartok kilyukadni, és azt gondoltam, hogy az nem lesz az első a kapcsolatban, aki jobban függ a másiktól. Van, ahol a nő szeret jobban és van, ahol a férfi, és az lesz az önfeladóbb a kapcsolatban, átengedve az elsőséget. És ha nekik úgy jó, akkor rendben van, nincs általános szabály. Meg hogy bár a párok között nincs rangsor, de isten mentsen az olyan anyától, akinek nem a gyereke az első (férfiaknál azért ez nem feltétlen ennyire egyértelmű, náluk lehet a munka az első vagy a feleség az első vagy a pia az első).

És most, hogy "kibújt a szög a zsákból", már kezdem kapisgálni, hogy mit szeretnél hallani, és részben igazat adok neked. A nagyfiad a te fiad, ne üsse meg a mostohaanya. Viszont neked kellett volna közbelépni, mert az új barátnődnek a nagyfiad nem számít gyereknek, és ugyanúgy reagált, ahogy a kocsmában vagy a metróban visszakézből lecsűrt volna egy átszállót az így tolakodó fráternek. Őszintén szólva, magam is vágtam szájba már fordulásból az egyik exemet, mert nem látok hátrafele, hogy ki nyúl alám. Más esetekben azt mondanám, hogy ne üsse meg a gyerekemet a nevelőszülője, ahogy én se ütöttem meg soha az enyémeket (bár én a férjemnek is megtiltottam, hogy bármelyiket is üsse, legyen az közös vagy az első házasságából származó gyerek). De itt most -- ha jól értem -- egy felnőtt férfiről beszélünk, nem egy nyolcévesről, aki még esetleg kíváncsiságból feszegeti a határait. De ez az a határ, aminek az átlépése -- két felnőtt esetében legalábbis -- már a férfi-nő viszony tisztázását igényli és nem a szülő-gyermeki nevelést. Itt nem a fiadat mint gyereket ütötte meg, hanem a fiadat mint tolakodó férfit. És ha most nem állsz ki a nőd mellett, akkor ennek a kapcsolatnak befellegzett. Minimum annyi elvárható, hogy a fiaddal akkor találkozz egy ideig, ha a barátnőd nincs jelen, ne kényszerítsd a társaságát rá. És hogy a fiad bocsánatot kérjen, természetesen a barátnőd is fejezze ki sajnálkozását a pofon miatt. Ha aztán gondolod, és nem tudod a pofont megbocsátani, akkor szakítsatok, de a következő kapcsolatodba ne úgy menj, hogy megint megeshet, hogy a fiad kvázi szexuálisan közeledik a te partneredhez... Mit szólnál, ha lenne egy lányod, és a pasija a lábad közé nyúlna? (A fiad barátnőjét direkt nem mondom, bár annak is tabunak kéne lennie.)

És igazán ne sértődj meg, de a gyereked nevelésével valami végzetesen el van rontva, ha ennyire nem tiszteli a saját apja társát. És félve kérdezem, hogy ha a barátnőddel meg merte ezt tenni, mit tehet a többi nővel?

Tudod, mi is patchwork család vagyunk a férjemmel, sőt nekem magamnak is volt nevelőapám és nevelőanyám is, és az alap az, hogy a természetes szülő neveli a gyereket (verés nélkül a mi esetünkben), de az tényleg neveli, és ha a gyerek túllépi a határt, akkor értésére adja, hogy ezt a viselkedést nem tűri el a nevelőszülő irányába. Nem azért, mert a gyerek vagy a partner az első, hanem azért, mert megengedhetetlen dolgot tett, aminek kell következménye legyen.