Kedves Endre!

 

Tök jó a kérdés, hogy így gondolkodnál az elsőbbségről, de megint másként látom :) (Tuti egyszer ezért nagyon fogsz utálni)

Megint csak visszautalva az előző válaszomra, azt kicsit tovább folytatva, vagy kicsit árnyalva.

 

Ebben az elképzelt esetben abban teljesen igazad van, hogy ha hátradőlsz a kávéval, az a legrosszabb, ugyanis ha nem is azt ismered el, hogy Te rangsorban utánuk vagy, azt mindenféleképpen, hogy alapjáraton így azt fejezed ki, hogy otthon a "lőtéri poros kutyát" nem fog érdekelni, hogy Te miről mit gondolsz.

 

Visszatérve a problémára.

 

Meg lehet persze úgy is oldani, hogy rangsorolsz a vér alapján, és ebben, de csak ebben a helyzetben úgy gondolod, hogy a Nagyfiad e téren előnyben van az új asszonnyal szemben, mondván Karinthy után kicsit szabadon, hogy "Ön ne verje az Én gyerekemet."

 

Én ezt a helyzetet úgy oldanám meg, nyilván lehet Velem vitatkozni, hogy szerintem ebben az esetben is Én éreztetném, de mindegyik esetben, hogy a család nem normális- azért a szoknya alá nyúlás ide tartozik- helyzeteiben Én döntök. Ha valaki fegyelmezni kell, akkor természetesen azt majd Én eldöntöm. Ez az egyik. A másik, ha Én nem verem a gyerekeket, akkor azt más se, akár a saját anyjuk se tegye, nemhogy egy "idegen" (a legmélyebb tiszteltemmel írom ezt a szót) nő. A "hülye gyereknek" pedig szépen érthetően elmagyarázom, hogy az új barátnőm ugyan nem az anyja, de -ideális esetben- egy Nála jóval idősebb Nő, aki Hozzám tartozik, éppen ezért ugyanolyant tiszteltet érdemel, mint Én, nem pedig ezt a viselkedést. Ha pedig nem érti meg a lelkem, akkor esetleg drasztikusabban magyarázom el Neki. Szóval Nálam így nézne ki egy ideális sorrend.