Szia!

Nem tudom, hogy ez mennyire jó-e a mostani világban, vagy Én már olyan kihalófélben vagyok, mint az utolsó dinoszauruszok, de alapvetően Én egy hagyománytisztelő családban nőttem fel, és a saját életemben is ezt viszem tovább.

Röviden és tömören válaszolva a kérdésedre, szerintem, és ez az Én világom (nem feltétlenül az egyedül helyes) de a felosztás azért természetes, mert ez a természetes. Az Én ideális világomban a dolgok így működnek, és így is kell működniük. 

Természetesen Én viszem haza a jóval több pénzt, de ezt például inkább kötelességnek érzem, semmint olyannak, ami bármire is feljogosít. Én vagyok a férfi Nekem kell gondoskodnom az Enyéimről. Akár anyagi szempontból is, akár iránymutatás szempontjából is. Ez egyébként Engem a munkámban is jellemez. Az, hogy Főnök vagyok, embereket vezethetek, nem azt jelenti, hogy bármit megtehetek -azt is- hanem azt, hogy Felelős vagyok értük, gondoskodom Róluk, törődöm Velük. Ezt mind-mind.

A mondatod utolsó része viszont sokszor Engem is elgondolkoztatott, hogy az úgynevezett többlet jogaimra vajon fel jogosít-e az, hogy Én férfi vagyok. Valószínűleg, ha nem az lennék, lehet, hogy zavarna. Így, hogy Én vagyok a férfi, és családi szempontból ráadásul az elsőszülött is, Én ezeket a tagadhatatlan többletjogomat teljesen természetesnek ítélem, és élem meg. Nem gondolom, hogy a másik, csak azért mert Nőnek született, kevesebbet érne, érdemelne, de akkor is, ettől függetlenül van közöttünk különbség, ami mindkettőnknek természetes.